Hogy bírjátok a robot életmódot?

Csak úgy bírom ki, hogy nincsenek érzelmeim, nem mutatom ki azokat.

Bírnám ha jó lenne a munka

Amikor csak lehet alkohol, meg különféle kábítószerek, aztán reménykedem hogy egyszer csak vége lesz...

Amíg nem volt más lehetőségem, addig apróságokkal dobtam fel a rutint. Már az is segített egy kicsit, hogy nem ugyanazon az útvonalon közlekedtem suliba/munkahelyre, hanem hetente 4-5 féle útvonalon mentem, leszálltam hamarabb sétálni, stb. Ezen kívül beáldoztam az alvást, hogy legyen időm minél több programra, új hobbi kipróbálására, barátokkal kapcsolattartásra. 35 éves koromig simán elég volt a napi 5 óra, most már nem elég, de eddigre már home officeos, rugalmas munkaidejű munkám van amivel sokkal egyszerűbb minden napra valami mást szervezni magamnak.

#2 Azt ugye tudod hogy gyereket csinálni nem kötelező? Dugni se, de ha már igen akkor létezik óvszer meg hasonló finomságok.

Semennyire. Már lassan elkezdett uralkodni rajtam az az érzés, hogy nem én irányítom magam, és csak egy báb vagyok. Mindentől elment a kedvem, agyi kapacitásom a felére csökkent. Energiám mintha nem is lett volna, és mindig vissza szeretném sírni a gyerekkorom.