Nincs elegetek az emberekből?

Én úgy érzem,hogy túl érzékeny vagyok erre a világra.

Emlékszem régen mikor 15-16 éves voltam akkor még imádtam karácsony előtt üzletekbe járni. Nem zavart a tömeg mert valahogy ez azt juttatta eszembe,hogy mindenki azért van ott,hogy valakit meglepjen.

Ma meg ha már valaki szipog a buszon idegrohamot kapok belül.

Irritál ha valaki nyihogva röhög, ha hangosan beszél a telefonba, ha forgatja a szemét mikor leülök a táskája helyére a buszon és nem állok.

Ha a boltban bevágnak elém a sorban (mert miért is ne.)

Ha megállnak előttem a járda közepén beszélgetni és se jobbra se balra nem tudod kikerülni őket.

Elegem van a férfiakból is.

Egy emberrel ismerkedtem tavaly amikor még 30 kilóval több voltam.

Konkrétan ghostingolt a találkozás után. Most,hogy lefogytam meg lerázhatatlanul irogat állandóan.

Miért nem hagy akkor békén? Elegem van,hogy manapság csak tinderen lehet ismerkedni.

Olyan mintha robotokkal beszélgetnék.

Mi a baj velem?

Én úgy érzem,hogy túl érzékeny voltam erre a világra és mikor arcon csapott a valóság akkor minden megváltozott bennem.

Teljesen kiégek lassan minden téren.

Ti nem éreztek így néha?

26/N