Jól kommunikálsz másokkal?

Nem.

Egy új emberi kapcsolat kialakításában mindenki keresi a hátsó szándékot, a levegővételedben is. Elemzés, előítélet és túlgondolása mindennek. Minden szavadat, minden mozdulatodat meg kell magyarázni. Pedig én szeretem a rövid, lényegre törő választ, a megfelelően feltett kérdéseket.

Más emberek csak kivetítik magukat.

Mindenki azt lát bele a másikba ami a sajat frusztravioibol vagy rosszindulatábol vagy joindulatábol futja.

Mindenki a sajat szenuvegen nez csak egy masik embert es senki nem latja a masik embert valóságában.

Senki nem is akar valoban megismerni senkit.

Nézd azokat is akik azt se tudják a párjuk minek örülne karácsonyra.

#5 ez így nem igaz. Van aki nagyon is meg akarja ismerni a másikat, tudni szeretne mindent is róla. DE! ehhez az is kellene, hogy a másik beleegyezzen (itt a hiba), és ne vegye tolakodásnak.

A legrosszabb az, amikor a másik rövid ismeretség után elvár tőled dolgokat, és kezd nagyon rádtelepedni. Finoman próbálsz utalni arra, hogy ez már túlzás, picit túl gyorsy túl sok neked. Erre a másik bevágja a durcit, mert ez meg neki lassú tempó, többet akar, még többet.

Vagy akik felülnek pletykáknak ugy hogy a másik felet meg sem hallgatják.

Mindenkinek van egy saját gondolata azt húzza a masikra.

Innen a sok igazságtalanság vita, vagy hogy nem hisz, vagy megsértődik, meg millio minden

#7. pletyka szerint elítélni téged véleményem szerint csak az fog, akit NEM érdekelsz igazán. Egy pletykát tényként kezelni...

Én nem mások véleménye/pletyka alapján ítélek meg egy embert, ha valóban érdekel az illető, akkor meg végképp nem érdekel mások véleménye.

Maximum óvatosabb leszek vele, ha rossz híre van.

De viszont ha velem normális, kedves, korrekt, de 10 másik ember utálja, akkor kötelezően utálnom kell nekem is? Ez így fair?

Nem igazán. Sosem értettem, hogy tud valaki egy pillanat alatt jóban lenni másokkal, nekem ez sosem ment. Pedig amúgy olvasott, érdeklődő embernek tartom magam, nem vagyok buta, de a szóbeli kommunikáció nem az én területem. Amikor próbálkoztam terelni a beszélgetést, mindig inkább kínos helyzetbe kerültem, mondjuk általában a másik fél teljesen passzív volt és így nehéz egy beszélgetést fenntartani.

Írásban mindig jobban ki tudtam fejezni magam, mert olyankor át tudom gondolni a mondandómat, ha kell, akkor újrafogalmazni 1-1 mondatot. Megnyugtatóbb is, ha nem személyesen kell valamit megbeszélnem valakivel, mert az stresszes nekem.