Kikben alakul ki az, hogy úgy érzik, bármiáron is el kell tiltaniuk a felnőtt gyermeküket az udvarlójuktól? Lehet ennek valami fiatalkori oka?

Nem tudom pontosan. Jártam egy sráccal, egy hónapig se tartott. 22 éves volt, otthon élt (eddig ezzel nincs baj) és anyuci már így hallásból nagyon nem kedvelt. Eleve úgy nevelte a fiát, hogy majd csak házasságban szexeljen. Én már rég nem voltam szűz és meg is mondtam a srácnak, hogy bocs de én szexelni akarok egy párkapcsolatban :D Ő meg engedélyt kért anyucitól, aki mondta, hogy végül is gondolta, hogy esküvő előtt is lesz... De amikor megtudta, hogy én 3 hét után le akartam szervezni egy együtt alvást (én repedtsarkú), akkor megmondta neki, hogy egy ilyen erkölcstelennek nehogy együtt maradjon... Anyuci nyert :)

Rengeteg belső frusztrációja volt. Ő ilyen mélyen vallásos asszony volt, nem csak, hogy hívő, de bűnnek érezte a szexet. Borzasztóan féltékeny volt, mert a férje előtte hajtotta a csajokat. Volt még egy fia, aki normális volt és csajozott is, az összes lányt utálta és bántotta, hát velem sem volt másképp. A csúnya beszédtől is félt, oké nem baj ha nem beszél így, de a felnőtt gyerekeit is leszidta, ha hallotta tőlük, hogy "szar". A házassága csak látszólag volt jó. Kontrollmániás volt. Egy igazi köcsög :D

Normális ember nem ilyen. Anyum is volt, hogy nem kedvelte az exemet, de nem mondta soha, csak én tudom. Vele is mindig kedves volt. Úgyhogy a normális szülő nem tiltja még a tini gyerekének se, hogy párkapcsolatban legyen, legyen az akárki (max ha rossz hatással van rá, de tiltani akkor sem szabad).