Mesterségesen bepótolni a kamaszkort?
Hosszú évekig szoros pórázon tartottak a szüleim, főleg anyukám. Nem tudtam kibontakozni, megismerni magamat. Nem tudom mik a kedvenc dolgaim, miket szeretek. Rengeteg mindenből kimaradtam, olyan elveszett vagyok. Nem alakult ki bennem semmilyen életcél, pedig már egyetemen tanulok. Mindent tiltottak, otthon kellett ülni és tanulni. Még azt is megmondta anyukám, hogy miket vehetek fel, kikkel barátkozhatok, milyen frizurám lehet. Sose az volt amit én akartam, hiába az én testem. Végtelenül gátlásos vagyok, szociális képességeim egyenlőek a nullával. Arra gondoltam hogy megpróbálnám bepótolni a kamaszkoromat. Úgy érzem, hogy valahogy megragadtam azon a szinten és valahogy tovább kellene lépjek. Van pár barátom, akad köztük nálam fiatalabb, akinek rengeteg ismerőse van. Gondoltam megkérem, hogy vigyen el erre-arra, hátha úgy oldódik a szociális szorongás, több embert ismernék meg és sok helyre elmehetnék. A külsőmmel kapcsolatban is szeretnék új dolgokat kipróbálni, mert sosem engedték, mondván majd kinéznek az emberek maguk közül, utálni fognak majd a tanárok pl.ha lányként rövidebb frizurám lenne.
Szerintetek ez mennyire működőképes ötlet?
válasza: válasza: válasza:Milyen egyetemen szamit a frizura? :D max jogin vagy egyeb belterjes sznob helyeken...
Csinald azt ami jol esik ez nem csak kamaszoknak megengedett.
válasza:Egyfajta lázadás akar ez lenni az ősökkel szemben jól tippelem?
Bizonyos keretek között működhet.
A gátlások nem fognak olyan könnyen eltűnni. Fontos a "környezet változás, kicsit kimozdulni a komfort zónából.
Életcélokra kitérve... nekem a legnagyobb célom, hogy meglegyen a 210 kg fehúzásban 😅 szerintem nem kell görcsölni ilyesmin én nem hiszek benne.
válasza: válasza:Szerintem teljesen jó ötlet. Én is így vagyok vele és rettegek az öregedéstől, pont emiatt mert eddig nem éltem még. Kezdj bele most, és csinálj meg mindent amit kamaszként szerettél volna. És a szociális szorongás is oldódni fog. Ha most nem teszed meg, örökké bánni fogod, és csak egyre rosszabb lesz, legalábbis én így vagyok vele.
Hány éves vagy?
válasza: válasza:Szerintem jó, ha bepótolod. De még nem vagy elkésve :) Éld ki magad még fiatalon :)
Valamennyire átérzem, én 26 évesen költöztem el otthonról, mert addigra lett olyan munkám, ami fizet annyit, hogy albérletben lakjak. Anyám olyan volt, aki ki volt akadva, ha nem mondtam meg neki, hogy ha elmegyek valahova, akkor hova, kivel talizok, mikorra érek haza. Igen még 26 évesen is hívogatott este 10-kor hogy menjek már haza. Ha nem értem munka után egyből haza leb.aszott. ha épp volt párom és vele többet taliztam akkor meg "soha nem vagy itthon". Amikor végre leléptem, nem tudta soha, hogy hol vagyok, mit csinálok, szerintem idegesítette is rendesen :D mentem bulizni, meg akárhová, tetszett, hogy senki nem kérdezte meg, hova mész mikor jössz. Sokat randiztam, végre nem kellett kitalálni valami kamu sztorit, hogy épp melyik barátnőmmel vagyok (mert nem akartam elmondani, hogy randi, mert lehet ugye, hogy nem jön össze). Amikor összejöttem a barátommal, rajtam múlt, mikor mondom el, nem kérdezett rá anyám, hogy miért mentem el már kétszer is a héten otthonról.
Még azóta is élem ezt az eufóriát, persze már csillapodott, meg már a barátommal élek és neki azért szólok, hogy hova megyek mikor jövök, de ő nem számonkér meg nem veszi személyes sértésnek, ha egy órával később megyek haza melóból, mert összefutottam egy barátnőmmel.
19 éves vagyok. A hangsúly tényleg inkább a komfort zónából való kikerülés lenne. Valahol azt is érzem, hogy amiatt hogy engem "elzárt" édesanyám a többiektől, illetve aztán én saját magamat is, valahogy elmaradt a szocializáció rész nálam. Olyan vagyok, mint egy ufó, nem tudom hogy kell barátkozni, túlgondolom, pedig mindig jó visszajelzéseket kapok, általában szeretnek és szívesen találkoznak velem újra az emberek. Az egyik legjobb barátom akivel mennék most tölti a 18at,a barátai is hasonló korosztályba tartoznak. Gondoltam mivel ő sok embert ismer és sok emberrel találkozik, ha vinne magával engem is pár helyre, akkor talán előbb-utóbb megszoknám.
Számomra ez fontos lenne, mivel a jelenlegi tanulmányaimban is ezek a dolgok fognak vissza. Hiába van jó fejem, kizártnak tartom hogy például egy interjún normálisan tudnék teljesíteni. Hiába vagyok dörzsölt meg kreatív, ha egyszer nem merem megosztani az ötleteimet. Hiába tudom jobban a csapatmunkák során is a feladatot, csak ott ülök és hagyom hogy a hülyeséget folytassák, mert nem akarok én főnökösködni. Ráadásul olyan munkám lenne, ahol nap mint találkoznék új emberekkel, muszáj lenne társalogni, ismerkedni.
Valahogy így szeretném levetkőzni a gátlásosságot. Olyan dolgokat csinálnék, amiket jelenleg nem merek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!