Mikor jöttetek rá, hogy mi akartok lenni, ha nagyok lesztek? És hogyan jöttetek rá?

33 vagyok, én eddig arra jöttem rá, mi nem akarok lenni.

Mivel a világ elég gyorsan változik, így nem egy életre valasztasz szakmát, simán lehet az, hogy 35 évesen ujra elkezdesz tanulni valami mást.

Én úgy kezdtem bele a szakközépiskolába, hogy mindegy, csak régi ismerős ne legyen.

Nem volt rossz az általános, de adni akartam magamnak egy tiszta lapot.

Nyilván úgy válogattam, hogy azért érdekeljen, így volt gépészet, elektronika, építészet. A terv csupán annyi volt, hogy abból hozzam ki a maximumot, ami van. Fogalmam sem volt mi érdekel, szóval gondoltam, ha lelkes leszek, akkor megszeretem.

Egyébként így is lett, de végül egészségügyi okokból nem jött össze a katonasággal összevont elektronika. Nálam itt kezdődött a baj. Motiváció kuka, lelkesedés kuka, így az utolsó másfél évet csak túléltem. Nem volt B terv. Azt hiszem pont annyira elveszett voltam, mint mindenki más, akár mint te most.

Szerencsémre érettségi után elkezdhettem dolgozni fater mellett, így stabil helyem volt, és volt időm agyalni is.

Kb 2-3 évem ráment a kísérletezésre, elkezdtem képzéseket, de mindet otthagytam 2-3 hónap után (természetesen saját zsebből). Ez volt az én tanuló pénzem.

Végül az lett belőlem, amit sose gondoltam.. apum után festő, pedig annyit hangoztatta, hogy “gyerek, te ne legyél olyan hülye, mint az apád”.

Így utólag, ha gimibe mentem volna szvsz ugyanígy alakult volna, hacsak nincs valami társaság, ami bele rángat valami másba. Nekem szerencsém volt, és azt hiszem elmondhatom, hogy a lényeg annyi, hogy ha oda jutsz, hogy választani kell, ne ragadj le az első lehetőségnél, ha nem érzed jól magad benne. Egyszerűbb 19-20 évesen új pályát keresni, átjelentkezni másik szakra, képzésre, mint 10 év után kiszakadni valahonnan. Valamint, ha valaki úgy dönt, hogy dolgozik, es majd közben kitalálja, ne sajnálja a keresetét tanulásra fordítani akkor se, ha utólag nem jön össze.. jobb elkölteni 100-200.000Ft-ot, mint egy életen át őrlődni azon, hogy mi lett volna, ha inkább azt választom.

Gondolom tudod, hogy nem csak te vagy elveszve, óriási kicseszés ilyen korán ilyen jelentős döntés elé állítani az embert, de egyszer mindent el kell kezdeni.

Sok sikert kívánok a gimiben, es őszintén remélem, hogy megtalálod majd azt, amit szívesen csinálsz.

38 vagyok.

5 munkahelyem volt eddig.

arra jöttem rá, hogy legszívesebben most 20 éven át csak utazgatnám, járnám körbe a világot.

Semmi olyan létező munka nincs amit napi 2 óránál tovább szívesebben csinálnék.

18 évesen, felvételi előtt nem sokkal egy pályaorientációs napon. De úgy 16 éves koromtól stresszeltem rajta néha, hogy még nem tudom.

Bár még csak most fogok diplomázni, van 2 év szakmai tapasztalatom és egy pillanatra sem bizonytalanodtam el a döntésemmel kapcsolatban.

30 éves vagyok, van 4 szakmám, dolgoztam mindegyikben, összesen pedig 8 munkahelyem volt. Mindegyik munkahely más-más munkakör, más foglalkozás konkrétan, tehát egyiknek sincs semmi köze a másikhoz.

Ha jól megy, idén kezdem el az egyetemet, ami a legutóbbi szakmám és jelenlegi munkahelyem kiteljesedése lenne.

Úgy vagyok vele, ha már elkezdtem valamivel foglalkozni, akkor azt befejezem. Remélem, hogy ezzel már megtalálom a hivatásom, és nem tanulok már újabb mesterséget (magamat ismerve, 40 évesen még az is elképzelhető, hogy megint teljesen mást fogok csinálni xD ne legyen így! (Egyébként imádom a munkám, csak a munkahely rendszere maga a földi pokol, mindenki menekül innen))

Én 33 éves vagyok, és még most sem tudom :D... illetve amit igazán szeretnék és érdekelne, ahhoz nincs tehetségem.

De ha az a kérdés, hogy milyen irányban nézelődj: nézd meg, melyik tantárgyak mennek jól, és olyan irányban keress egyetemet (vagy akár OKJ-t vagy szakmát), ahol azoknak a tárgyaknak hasznát lehet venni. Ill. ha van némi affinitásod a nyelvekre, tanulj, mert aktív nyelvtudással baromi jól el lehet helyezkedni.