Úgy érzem nagyon elrontottam az életem, azon gondolkozok hogy innen már nem fogok semmit elérni, lehet még esélyem, a lottóötösön kívül?

31 vagyok, mások szerint fiatalabbnak nézek ki jóval, de nem értem el semmit eddig.

Éveken át egy külföldi országban üzleteltem (nem illegális dolgokkal. Utána mikor az megszűnt akkor kéregettem, de az meg nem volt az igazi. Mindig gyűlöltem dolgozni, mert már kisebb koromban megutáltatták velem a gyakorlati munkahelyeimen (gyárak, bolt). Mivel pék szakmunkást végeztem, amit mindig utáltam, csak máshova nem vettek fel, és éjjel sem bírok dolgozni, ezért mivel csak a gyárak maradtak, inkább leraktam az érettségit, emelet szinten is.

Közben lett egy munkám, amit itthonról végezhetek, jobban is fizet mint a helyi lehetőségek, és megszakadni sem kell benne, de úgy érzem semmire se fogom vinni. Nem mintha az ismerőseim, akik viszont normálisan dolgoztak többre jutottak volna ezidő alatt. Úgy vagyok vele, ha mostantól évente elraknék 1 milliót, akkor 50 felett lennék, mire lakást vehetnék, ha addig nem lesz már semennyi drágulás legalábbis, de az meg kizárt.

Kapcsolatokból is csak a szarok jutottak, megcsalt mindenki, volt aki egy agresszív állat is volt mellette, 4 éve már nincs senkim ilyen téren. Akivel szívesen lennék ő neki meg nem kellek, már 2 éve kerülgetjük egymást, de ha próbálkoznék csak széjjel olt.

Egyetlen reményem, hogy a projektból, amin dolgozom kapok sikerdíjat, már ha megveszi valaki.

Persze nem siránkozni akarok, de ma egész nap ezen gondolkozom, hogy letelt kb az élet fele, a jobb évek nagy része, és ha eddig nem csináltam semmi nagyobb dolgot, innentől már kicsi rá az esély.

Tudom, sokaknak sokkal rosszabb, de akkor is.

Aki volt esetleg hasonló helyzetben, vagy érezte már így, hogy tudott rajta túllendülni?

Már azon gondolkozok néha, hogy jobb lenne meghalni, hátha akkor előlről kezdhetném.