Mit kell tenni azokkal a barátokkal, ismerősökkel, akik gyakran napokig nem válaszolnak egy üzenetre, el sem olvassák napokig? Közben látom, hogy online vannak?

“ látom, hogy online vannak?”

Mármint van zöld pötty a képüknél? Az semmit nem jelent, kb ha van internetelérés az eszközén akkor online-t mutat. Ettől még nem biztos hogy ráér.

Amúgy semmit, pl én se fogom elhanyagolni a munkám, családom, párom, házimunkám a sűrűbb napokon a messenger kedvéért.

"azokkal a barátokkal, ismerősökkel"

" Mással is ezt csinálja…"

Magyarán egyetlen ember miatt hisztizel, és mindenkire kiterjeszted, amit ez az egy ember csinál.

“ Ilyenkor szoktam jelezni a másiknak, hogy írok később”

De ehhez már olvasgatnod kell a chatet és írni.

Ha többször előfordul, és nem muszáj kapcsolatot tartani (pl. mint a főnökkel), futó ismerős, akkor hanyagolnám, nyilvánvaló, hogy nem kíváncsi rám. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok hozzánőve a telefonomhoz, de senki ne adja már a mártírt, hogy nem tud családi életet élni, dolgozni, mert 1 mondatot vissza kell írnia… Ha vki hosszú üzit ír, akkor szoktam jelezni, hogy írok majd este, másnap, és akkor tudja, hogy nem leszarom, csak nincs időm hosszabb válaszra hamar. Nekem pl. volt olyan laza partnerem, aki írt, hogy találkozzunk, kérdezte, mikor jó, megírtam, majd 2 nap múlva nézte csak meg, és akkor válaszolt. És ilyesmi többször, idővel offoltam. Oké, hogy vki sokat dolgozik, de hogy munkaidő után se tud annyit bepötyögni, hogy „nekem is jó a péntek”, „nekem szerda lenne jó”, az nonszensz. Kérdező, annyit nyilván vizsgálj felül, hogy nem vagy-e folyamatos chatelgetést elváró, vagy 1 nap 100 mémet küldözgető, de ha nem ez a szitu, hanem ugye olyan példa, amit vázoltam, akkor a másik a bunkó, és hagyd a fenébe!

7-es: Én nem nagyon szoktam telefonálgatni, nem látok át a másik oldalára, és nem akarom mondjuk munka közben zavarni. Ha engem hívnak, ált. rossz időpontban, messengeren meg válaszolok, amikor alkalmas.

Én is sokszor napokig nem nézem meg amit mások írnak. Attól még hogy van internetem itthon, nem vagyok valami csevegő-rabszolga hogy folyton mindenkinek a rendelekezésére álljak dumálni. Kicsit visszasírom azokat az időket mikor ez a nyomás még nem volt, hanem heti párszor beszéltem telefonon vagy személyesen az emberekkel aztán slussz. Nem bírom hogy most folyton a seggemben (bocs zsebemben) vannak az ismerősök. Pedig szeretem őket, de a szűk családomon kívül senki nyűgje nem érdekel napi szinten. (És persze elfogadom hogy mást sem az enyém.)

Ha valami sürgősebb dologra nem válaszolnak (pl tisztázni kéne valami közeli találkozó időpontját, mégis figyelmen kívül hagyják a próbálkozásod) az tényleg idegesítő. Valószínűleg ilyenkor nekik azért annyira nem fontos az a dolog amit te el akarsz intézni.