Miért alakult ki úgy hogy egy fiatalnak lehetetlen venni egy lakást? És ez miért gáz?

Régen is ilyen nehéz volt. A világ dolgainak félreértése azt gondolni, hogy az embernek természetes jussa a saját tulajdonú ingatlan. Korábban több generáció lakta ugyanazt a házat, aztán az öregek kihaltak belőle, így lett a következő nemzedéké. Vagy elkezdtek vályogot vetni, és felhúztak a falu szélén egy újabb nádfedeles viskót.

Később a Kádár-rendszerben be kellett vállalni egy-két gyereket mint jövendő adófizetőt, aztán az állam elintézte, hogy kedvező hitelfeltételekkel - de így is évtizedekre eladósodva, pár év várakozás után - hozzájuthasson az ember egy 50 m2-es panellakáshoz. Ezt a társadalompolitikát nyögjük ma is kollektív módon államadósság formájában.

A nyugati világban ma is inkább az albérlet az alapelképzelés, de természetesen adott a lehetőség mindenkinek az anyagi gyarapodásra, vagyonosodásra, ingatlanszerzésre. Ami vagy sikerül, vagy nem.

A 60-70-80-as években még igaz volt az a sztereotipia, hogy aki akar boldogulni, az tud. A fiatalok házat vettek, vagy építkeztek, építkezésnél összejártak egymásnak segíteni a barátok, rokonok. Ha máshogy nem ment a dolog, lehetett bérlakást kérelmezni. Igaz sokszor beletelt pár évbe, mire kiutalták, de hát az építés sem két nap. Nem kellett feltétlenül aggastyán korig nyögni a kölcsönöket sem. Nem dicsőítem azt a kort sem, mert az sem volt fenékig tejfel. Csóróság volt akkir is, csak máshogy. De konkrétan a lakáshoz jutás, a megélhetés nem volt ilyen nehéz. 49 éves vagyok, tudom, mit beszélek.

Nem a fiatalokat kell elítélni mert nem tudják itthon megoldani a költözést. Már a 90-es években az én korosztályomnak viszont nehezen ment már saját otthont teremteni. Nem véletlen, hogy százával mennek külföldre. Ez nem normális dolog. Szégyen! Nem a fiatalok, kedves vezetőink szégyene!

Mindenhol kb 10 évnyi kereset egy saját lakás/ház. Magyarországon az átlagkeresetet 300.000Ft-val számolva évi 3.600.000 Forintot keresel, ami 10 év alatt 36M Forint (nyilván ha 10 évig csak fénnyel táplálkozol). Ez kb egy budapesti panellakás ára. Egyesült Államokban az éves átlagkereset $34.000, tehát 10 év alatt $340.000. Ott egy budapesti panellakásnak megfelelő ingatlan $400.000-nál kezdődik. Úgyhogy ingatlanpiac terén a nagy Amerika ugyan ott tart mint Magyarország. De Németország ugyan ez, 10 éve mikor vettük kint a házunkat, kb tized annyi volt mint amennyiért most el tudnánk adni. Egyébként az Egyesült Államokban az egyik legkisebb a saját ingatlannal rendelkezők aránya, mert ott már a nagy cégek felvásárolták az összes ingatlant. Igazi különcnek számítasz ha saját lakásban élsz és nem bérelsz.

Egyszóval ez a helyzet külföldön is. Mondjuk ígyis-úgyis le leszek pontozva, mert egyes embereknek be van akadva a lemez hogy "Magyarórszág rósz" és képtelenek elfogadni hogy a világon mindenhol nehéz az élet manapság. Mondjuk jellemzően azok az emberek gondolkoznak így, akik életükben nem éltek még külföldön, de még csak Magyarországról se tették ki a lábukat

Szüleim 20 évesen nulláról építettek úgy házat, hogy az egyikük terhes volt és nem dolgozott, a másikuk festő volt (így nyilván a családaik segítették őket, de nem voltak jómódúak egyáltalán). A nagyszüleim gyári munkásként nulláról ugyanez. Sokkal kedvezőbb árban voltak a lakások/telkek/házak és jobb hitelkonstrukciók a fizetésekhez képest. Képzeld el most ez hogy nézne ki.

Más rendszer van teljesen, kapitalizmusnak hívják. Itt nem kapsz semmit ingyen, illetve minden arra megy hogy nyerj a másikon. Nincs szabályozva kinek mennyi lakása lehet, baromi jó üzlet, nyilván felfogják vásárolni azok elől akiknek nincs pénze rá és úgy tolják fel az árakat ahogy akarják. A városnak, országnak ez jó, mert jönnek a befektetők és rengeteg pénzt itt hagynak hosszútávon is, csak azon az áron, hogy az átlagos ember megszívja.

A szocializmus és a rendszerváltás körüli szürke foltok szintén sok embert juttattak könnyebben ingatlanhoz, telekhez. Akkoriban nem úgy néztek erre hogy mekkora üzlet, még 2006 körül is elérhetőnek mondható árak voltak (panelek 7-10 milláért pl.).

Aztán ott az infláció, a fizetések beragadása (nem követik egyenlően a dráguló életet) és még lehetne sorolni a jóval magasabb építési költségeken keresztül a társadalmi átalakulást, a demográfiai növekedést, a földárak emelkedését, a támogatások hiányát, az építőipari áremelkedéseket és még sok mindent.

Ha pedig nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor kereslet-kínálat. Sokkal többen akarnak lakást, házat mint amennyi eladó van és felnyomja az árakat ez is. Erre céloztam pl. a társadalmi átalakulás alatt, régen az sem volt hogy 18-20 évesen húzzál ki hülyegyerek a nagyvilágba és 25-30 évesen már az az elvárás, hogy teljes egzisztenciád és családod legyen, helyette sokan még az egyetemen vagy a fősulin "harcolnak".

Amerikában a 40-es években 30 ezer dollár körült volt a házak árának átlaga, ma ez 420-430 ezer. Ha csak két évet megyünk vissza, 350 ezer körül mozgott. Szívnak ugyanúgy.

Átlag Józskának meg van kötve a keze, de van néhány szűk opciója, ami nem mindenkinek elérhető. Ilyen pl. hogy jön valami örökség, nyeremény, befektet hosszútávra, külföldön dolgozik és/vagy több munkát vállalva annyit gyűjt amennyit csak tud, vidéken próbál lehetőségeket nézni.