Hogy lehet leküzdeni terápia nélkül a zsigeri megfelelési kényszert?

A terápia időpazarlás.

Nem véletlenül tolják oda az orrod alá.

Rendbe kellene raknod a dolgokat a fejedben.

Illetve magadat karbantartanod.

Fizikailag is legyél erős,legyél tiszta,ápolt.

Nem mindegy hogy egy átlagos ember,aki nem mossa le a piszkot a füle mögül jön oda büdös szájszaggal...

Vagy te!

Illetve ha bármiről szó van,akkor nyilván arra húzódsz te is ahol biztosabb a dolog.

Nem mindegy hogy egy erős kezű ember vállalja a házad építését,vagy malacka akinek a lustaság vezetett oda hogy malacka lett.

És az hogy nem törődik azzal,hogy mit emel a szájához.

Na őt hívogathatod,hogy mikor érkezik.

A másikkal mikor kezet fogsz,látod hogy erős...

Na ő biztos nem fél a kemény munkától!

Tehát legyél magabiztos!

Képzeld el hogy belőled kettő van.

A másik jobb.

És tegyél azért hogy te legyél a másik.

A legjobb amit kihozhatsz magadból.

Ha magadhoz máshogy viszonyulsz,az sok jót árul el rólad de magadért tedd!

Mindig másokért tesznek az emberek mindent.

Lefogyni hogy ne hagyjon el xy?

Bakker ha elhagy,akkor majd olyan kövér maradsz hogy lihegve megállsz minden második lépcsőfoknál,és soha nem érsz be a saját lakásodba?

Kicsit gondolkodj,legyél nyitott gondolkodású!

Kérdőjelezz meg mindent,amit tudsz hiszen nem vitted sokra vele.

Honnan van az infó,aki mondta miért mondta,stb.

Minden amiben erősen hiszel.

Miért kéne megfelelned nekik?

Kik ők?

Mert ha sprintelsz egyet parfümért,és a miniszterelnökkel találkozol...

Azt megértem.

De átlagos emberekről van szó gondolom.

Ők mire vitték,hogy akkora tiszteletet vívjanak ki maguknak,hogy minden áron a megfelelő kulcsszavakat akarod nekik mondani?

Ezt a "dolgozz magadon" dolgot úgy mondják, mintha a terápia nem ezt jelentené. Csak sokkal hatékonyabb módszer, mint az a halom lózung amit a 3as összeírt.

Van egy nagyon bonyolult gépezeted amit használsz, de nem tudod hogy működik. Azt tapasztalod, hogy rosszul funkcionál, hibára fut vagy megakad, újraindul stb...

Mit teszel?

A) elmész futni, hátha elfelejted, hgoy elromlott

B) Ugyan nem értesz hozzá, de elkezdesz babrálni vele, hátha, megkockáztatva ezzel azt, hogy többet ártasz, mint használsz

C) szakember segítségét kéred

Na?

Te most ebben a helyzetben vagy, ezek a lehetőségeid. Attól még, hogy ezt a bonyolult gépezetet most 3D nyomtatóank, hadronütköztetőnek vagy emberi agynak hívják, az végeredményben mindegy.

#22:38

Biztos olyan egyszerű ez, hogy az a "gépezet", ami elromlott az csak az agy. Nem lehet ennek köze az egész egzisztenciális helyzetéhez, amihez nem elég az "agyszerelő" szakember?

6, az egzisztenciáis helyzetre talán nem a psziché reagál úgy ahogy?

Az van,, hogy minden esetben ha arról van szó, hogy valaki így vagy úgy reagál vagy nem reagál, a kérdés annyi, hogy miért reagál így.

Aki járatos a psziché dolgaiban, az felismeri magán a tüneteket, de ez jellemzően az elenyésző kisebbség. Ráadásul az öndiagnosztizálás baromi pontatlan és emiatt veszélyes dolog is lehet. Honnan tudod egy gondolatról, hogy reális, vagy csak reálisnak hitt? Ráadásul ha meg is tudod állapítani, akkor sem feltétlen tudsz rá megfelelő megoldást. A testképzavaros is hiába tudja, hogy testképzavaros, attól még kövérnek fogja látni a 40 kilós tükörképét.

De mint írtam, akik rendesen felismerik a problémáik gyökerét, vagy működését, az az elenyésző kisebbség. És ők sem feltétlen tudnak mit kezdeni vele.

Sokan - nagyon káros módon - úgy gondolják, hogy ki tudnak evickélni belőle. Ő aztán kva kemény lesz, nem enged a szorongásnak.. vagy ő neki mostantól határozott véleménye lesz, nem fog vakon bólogatni mások véleményének.

Na, ez sokszor egyszerű kompenzálásba csap át, ami néha működik, de valójában csak ráhordanak egy fedőréteget a problémára. Ilyenkor a kompenzálás vagy kívülről nevetségesnek tűnik, vagy rengeteg energiát őröl fel.. vagy tényleg működik.

Viszont ha a probléma olyan, akkor elő fog ütközni valami tök másban, amire aztán megint lehet keresni egy kompenzálási módot.

Legjobb pédla erre egy ismerősöm, akinek generalizált zorongása volt. Félt attól, hogy ha kinéz az ablakon azt fogja látni, hogy valaki ott áll 5 centire az üvegtől és bámul befelé. Ezért lehúzott redőnyökkel élt. Probléma megoldva. Ja. Csak szép lassan azon kapta magát, hogy az utcán sétálva attól kezdett el félni, hogy az épp arra járó autó ablakán valaki kihajol és rálő. Milyen megoldás lehet erre? Ne menjen ki az utcára?

Nem azt mondom, vannak akik meg tudják oldani a problémájukat, és vannak olyanok is akik ugyan nem oldják meg, de effektív kompenzációt alkalmaznak, így a probléma ugyan megmarad, de tünetmentes lesz.

De nagoyn kevesen. És az biztos, hogy az, hogy elkezd sportolni, bőven nem megoldás. Jó dolog a sport, de pszichés betegségeken nem segít.

És az is biztos, hogy aki itt feltesz egy ilyen kérdést, az néhány komment hatására nem fog a megfelelő tudati szintre eljutni, a megfelelő önreflexióra, ismeretekre és gyakorlatra szert tenni.

Nyilván elindulhat szakkönyvek mentén, ahogy kiképezheted magadat valamiféle speciális szerelőnek is, de itt meg bejön a képbe az, hogy mennyivel egyszerűbb inkább olyan segítségét kérni aki már ezt megtette és tudja mi a teendő. Különben is, az öndiagnosztizálás továbbra is nehézkes, szóval hiába vagy szaki, szükség van külső megfigyelőre is.

#00:31

Jókat írsz szerintem, ezek tök igazak.

Mi van pl. ha a kérdező el van szegényedve, nincsennek jó kapcsolatai, nincs mögötte semmi megtartó szociális háló, szakemberhez járást 2-3 évig pláne nem engedheti meg magának?

8, hát... igen, ez probléma.

Ugye ha nincs pénzed Ferrarira és aztán nincs pénzed fenntartani egy ilyen drága autót, akkor nemes egyszerűséggel nem veszel.

Deee ezt az aggyal, pszichével nem lehet elsütni, senki nem kérdezi, hog van-e pénzed karbantartani, márpedig a pszichológus elég drága mulatság. Meg lehet próbálni TB alapon, elvileg évente 10 alkalom benne van a dologban, de vagy befér az ember, vagy nem, és persze vagy jó az ottani szakember vagy nem. Lutri, bár érdemes megpróbálni. Mondjuk pl gyógyszert semmi esetre sem kéne szedni ilyen jellegű problémára ez terápiával simán kezelhető, TB-s elltásában viszont könnyen begyógyszerezik s hazaküldik az embert, pusztán a kapacitás hiánya miatt.

És hát... ja. Ilyen esetben mit tud tenni az ember? Nyilván marad az, hogy próbál valamiféle egyensúlyra törekedni, rámegy a kiegyensúlyozott élet receptjére, ami amúgy mindnekinek jót tenne, elolvas néhány gondolatébresztő Popper Péter könyvet (Lélekrágcsálók, ajánlom) és... él ahogy tud.

Az, hogy a terápiát promotálom az nyilván azért van, mert ez lenne az ideális mód. De nyilván, ha valakinek nincs rá lehetősége akkor ez van. Ha elromlik a kütyüd és nin cspénzed megjavíttatni, akkor alkalmazkodsz a hibához és kikeresel valamiféle megkerülő stratégiát ami nem oldja meg, dehát hasnzálni ugye kell, megjavíttatni nincs lehetőség, ez van. Ideálisan nyilván a megjavíttatás lenne a cél.