Hogyan tudtam eltűntetni a kártyámat egy perc leforgása alatt úgy, hogy ketten sem találjuk?! Ti valamiteket kerestétek otthon, amit mintha elvarázsoltak volna?
Végre megjöttem. Kártyámat odaadtam apámnak, menjen el vásárolni. Az asztalon volt, amikor bejöttem. Ő aludt a nappaliban, és mondta, hogy ha már úgyis fel vagyok öltözve, menjek el én bevásárolni, mert azt hitte, ma is dolgozok, nem pedig szabadnapom van. Qrva jó, de mindegy, akkor elmegyek én. Egyszer volt a kezemben, amikor megnéztem, hogy igen, az az enyém. Aztán ennyi. Odamentem apámhoz, hogy ébredjen már fel, emberelje meg magát, hogy mi az anyám kínját vegyek a boltból, ő meg nehezen összeszedi magát, hogy ne aludjon el, elmondja, aztán az ágy szélére ül. Én indulnék, erre nincs meg a kártya...!
Néztem kabátban, táskában, cipőben, szennyesben, szemetesben, mosógép körül, betéttartó dobozban, az egész fürdőszobában, a szobámban, zsebeimben, mindkettő tárcámban, ablakpárkányokban... mindenhol! És sehol nincs! Komolyan mondom, már ott tartok, hogy előbb hiszem el, hogy elvarázsolták, minthogy így el sikerült tűntetnem! Az a néhányezer forint van nekünk egész hónapra, szóval nem csak önmagában azért vagyok kiakadva, hogy eltűnt az a nyamvadt kártya, hanem mert így nem tudunk venni semmit!
Ártatlanul kérdezem, hogy ti direkt vagytok ekkora p**asztok, zsigerből jön, vagy segítenek? Lehet tényleg érdekli a kérdezőt, hogy velünk is történt ilyesmi - egyébként igen, ötször néztem át a zsebemet a kulcsomért, aztán ott találtam meg, pedig a kezem fele ér bele, aztán mégis ott lett meg -, de érződik, mennyire kivan idegileg (most őszintén, ki nem, ha a kártyáján lenne kevéske pénz, és hónap közepe van?) és úgy döntött kiírja. Ebben nincsen semmi rossz. Ha erre van szüksége, erre van szüksége. Senkit nem bánt ezzel, emellett retardáltabb kérdésekkel van tömve az oldal, ezzel semmi gond nincs. Igen, mi nem tudjuk megtalálni helyette, az élményeink sem segítik az ő bajságát, de legyen már bennetek annyi, hogy nem piszkáljátok. Ha semmit nem tudsz írni, csak bántani a másikat, nem muszáj írni a kérdés alá, vissza lehet menni, ki lehet nyomni, másik oldalra lehet lépni.
Kérdező! Vegyél egy nagy levegőt, és próbálj megnyugodni. Furcsa dolgok ezek, de elő fog kerülni. Esetleg a pénzt küld át apád kártyájára, gondolom van neki, és abból menj elintézni a vásárlást. Később remélhetőleg előkerül. Általában a legváratlanabb pillanatban szoktak az efféle keresés alatt álló holmik "visszatalálni".
Tegnap pont így kerestem a gyerek szemüvegét az egész házban. Végül a nappaliban, a kanapé alatt találtam meg. Senki se tudja, hogy került oda. A manó volt, nincs más válasz.
Ha a kezedből tűnt el a kártya, akkor vsz. vagy hirtelen elsuvasztottad a táskádba vagy annak valamely rekeszébe, vagy beraktad a farzsebedbe, vagy apádat rázogatva odahullott az ágyára/ágya köré/mögé. Vagy beraktad a hűtőbe, amíg benéztél, hogy mi nincs otthon.
"Lehet tényleg érdekli a kérdezőt, hogy velünk is történt ilyesmi"
. Lehet, hogy én paraszt vagyok, de nálad az érzelmi intelligencia nulla felé konvergál, ha ennyire immunis vagy a kérdés érzelmi tartalmára, és csak a szavakból indulsz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!