30 évesen nincs mire visszaemlékeznem, mert nem voltak szerelmeim, sem barátaim. Késő elkezdenem élni?

Soha nem késő.

Amig elsz, addig nem keso elni. Ha mar nem elsz, ugy nemtudsz elni

Pacsi! 32 évem kuka és mára oda jutottam, hogy azt sem tudom, megéri-e folytatni ilyen egészségi állapot mellett. És mindezt úgy értem el, hogy nem drogoztam, ittam, dohányoztam, vagy csapattam szét magam bármivel, csak rá voltam feszülve arra, hogy normális ember váljon belőlem, akit kedvelnek majd. Se normális nem lettem, se nem kedvelnek. Jó nagy kört mentem a lófäszért.

Forditva kell csinalni... En sokat buliztam, noztem, drogoztam meg minden is de kozbe versenyszeruen sportoltam es jo melom is lett sok fizuval. Sose akartam megfelelni de mindig sok barat/haver vesz korbe.

hol laksz?

Nem késő, csak éppen már életed legjobb évei oda. Én is így vagyok ezzel. A húszas éveim, ami másoknak karrier, szerelem, szórakozás háromszögben zajlik nekem masszív depresszió volt, full egyedül. A harmincas éveim is ilyenek és lesznek is. Talán majd a negyvenes más lesz.