Van itt olyan, aki elveszettnek érezte magát az életben, aztán mégis sikerült valahogy megtalálnia önmagát?

Sokáig úgy érezted, hogy nincs életcélod, vagy nem tudod elérni, vagy elérted, de kiderült, hogy nem elégít ki. Ezek után mégis sikerült valamit találni, ami elégedetté tesz, boldogságot hoz az életedbe. Van itt ilyen, akinek ez összejött?

Mi változott? Hogyan sikerült? Leírnád röviden a "történetedet"? Ha csak konstruktív gondolataid vannak a témában, az is jöhet.

Csak hogy kontextusba helyezzem, leírom én hogy érzek:

Sokáig a tanulásra koncentráltam. Aztán meglett a diploma, lett viszonylag jó állásom. Ezután volt egy nehezebb időszak, akkor a túlélésre játszottam. Idővel ezek a gondok nagyjából megoldódtak, anyagilag is jobb lett, élveztem, hogy jól keresek. 1-2 évig... Most 33 vagyok. Évek óta céltalan. Többnyire nem élvezem a munkát sem, a szabadidőmet nem töltöm hasznosan, gyűjtögetem a pénzt (átlag felett keresek, de nem annyival, hogy ez bármire is elég lenne), de nem tudom minek. Elgondolkoztam, ha megnyerném a lottót, akkor sem lennék egy hangyányival sem boldogabb, vagy elégedettebb. Sőt! Még annyi életcélom sem volna, mint most.

Titokban régóta szeretnék egy normális párkapcsolatot, aztán családot, de nem akar összejönni. Talán nem is vagyok alkalmas rá. Plusz sok helyen hallom, hogy nem okos dolog más emberektől függővé tenni a saját boldogságod/elégedettséged. De más ötletem nincs. Ha ez nem jön össze belátható időn belül, vagy kiderül, hogy ez sem segít hozzá, hogy megtaláljam a helyem a világban, akkor ötletem sincs. Elveszettnek és céltalannak érzem magam.

Ha van a kérdéssel, vagy fentiekkel kapcsolatban gondolatod, élményed, javaslatod, szívesen veszem.

33F