Elégedettek vagytok az emberek gondolkodásával, másokhoz való hozzállásával?

Én igyekszek elfogadni mindenkit olyannak, amilyen.

Csalódás mindenkit fog érni, mivel az ember próbál hinni és sokszor többet várna mint amit kap. Engem mindíg örömmel tölt el, ha valakiben jószándékot, őszinteséget látok ebben a képmutató világban. Szerencsére most úgy érzem van is 1-2 olyan barátom, akik nem azért vannak mellettem mert hasznuk van belőlem, hanem azért mert szeretnek és én is őket.

De egyébként a kérdésre a konkrét válasz inkább nemleges lenne.

Az emberek nagyon nagy része hátsószándékkal áll másokhoz, hasznot akar húzni mindenkiből, többnek akarja éreztetni magát mint másokat.

Én utálom a képmutatást, magamutogatást, és hasonló szánalmas tulajdonságokat. Én az emberségük alapján ítélem meg inkább az embereket, meg nyilván egyéb tulajdonságok alapján is. Azért szeretek valakit amilyen, nem azért mert azt akarom másmilyen legyen. Nekem is van ezer hibám, de hátsószándék, irígység, és rosszindulat nincs bennem. Manapság viszont elég divatos sz4r embernek lenni, ezzel nem tudok mit kezdeni, igyekszem olyanokkal körülvenni magam akik megérdemlik a figyelmem és társaságom. Gyanakodni és a dolgok mögé nézni viszont mindíg muszáj. A bizalommal fegyvert adsz magad ellen, aki érzelmeket vált ki belőled annak már kb nyert ügye van ha rossz szándékai vannak. Nekem is rengetegen próbáltak visszaélni a jóindulatommal mióta csak élek, de én ezt inkább úgy fogom fel, hogy elkönyvelem hogy ennyit érnek és kész. Ha valaki át tudott b4szni inkább azon gondolkodok mire kellett volna jobban odafigyelnem a hiszékenység helyett. A jóindulatot nem mindenki érdemli meg.

Nem, nagyon nem.

A teljesség igénye nélkül: közlekedési morál, munkamorál, politikai tudatlanság, közgazdasági/pénzügyi teljes analfabétizmus, elletőpolitika, tolerancia, elfogadás stb stb.

Az országon belüliekével cseppet sem. (a politikát direkt kihagyom belőle, bár az is megérne egy misét) Akinek nem inge... és tisztelet a kivételnek.

Engem taszít mindenféle "megógyuk okosba'!" hozzáállás (persze, lehet benne leleményesség is, de ez sokszor más kárára megy, ami nem az), a mutyizás, a játszmázás, ahogy az emberek azt nézik, ők maguk hogyan járnak jobban, miközben a másik kárára dolgoznak. Hihetetlenül gyakori a "nekem mindent szabad/nekem mindenhez jogom van!" kijelentés, amihez olyan kettős mérce társul, ami keretében a másiknak már semmit sem szabad -szerintük. Ez az egész pedig leginkább a szomszédok közt szokott kiéleződni, és olyankor szembesülünk vele, hogy az ország nagyja egyszerűen képtelen kulturált módon együtt élni a másikkal.

Nagyon sok a gonosz, rosszindulatú ember, aki képtelen más örömének, sikerének örülni, vagy legalább őt nem bántani. Annyira gyakori, hogy ilyen esetekben a másik fél azon kezd el ügyködni, hogy visszarántsa maga mellé/alá azt, akinek végre jól megy valami, ami elég romlott egy hozzáállás.

Az ország nagyja beletörődött a rosszba, vagy nyíltan szidja, ócsárolja azt (van, amikor jogosan, de még akkor sem sikerül olyan stílusban azt előadni, ami nyomdaképes lenne), de ennyi a max, amit tenni képes. Amikor azonban tényleg lehetne valamit tenni a dolgok javulása érdekében, hirtelen néma csönd lesz, és eltűnik, homokba dugja a fejét az emberek nagyja.

Nagyon sok emberből egyszerűen eltűnt, kiölték az empátiát, nem türelmesek a másikkal, nincsenek rájuk, vagy azok érzéseire tekintettel.

Munkaerőre, párkapcsolatban a társra sokszor úgy tekintenek az emberek, mintha csak egy "valami" lenne, ami könnyen, bármikor pótolható egy pillanat alatt; ilyen szinten nem becsülik meg egymást az emberek. Nagyon sokan felszínesek is, csak a külsőre adnak, miközben a belső romlik, rothad rosszabb esetben.

Nekem is rossz tapasztalataim vannak, mostanság fokozottan, az emberi kapcsolatok terén. Sokan nem is tudnak normálisan kommunikálni, sok a sunnyogás, a megcsalás, a válás, vagy barátoknál a kétszínűsködés, a keverés, és még sorolhatnám mindazt, ami bizalmatlanságot erősített bennem mások iránt.

Annyira kevés a mindennapokban az önzetlenül kedves ember...

De én sem vagyok szent, vannak hibáim. Viszont sosem süllyedek olyan mélyre, hogy másokat bántsak, hogy kétszínű, pletykás, kavaró ember legyek, aki hátsószándékkal közelítene bárki felé is. Vagy, aki más szenvedését élvezné.