Nagyon elszomorít az emberek hozzáállása a mondhatjuk úgy hivatásomhoz. Hogyan dolgozzam fel?

Hogyan peregjen le rólam?

Elég piacképtelen dolog, és most nem ilyen szempontból beszélnék róla!! Most ne a munkaerőpiaci oldalára térjünk ki!!!

Szóval kiskorom óta zavar - valamiért engem többek között ez érintett meg -, hogy Budapest zajos, koszos, büdös, a mérgezett levegő három évet vesz el átlagosan az emberéletből; az embereknek fekete a tüdeje, ha kemény dohányos, ha nem; és körülbelül csak a parkokban lehet sétálni.

Idéntől kezdve környezetvédelmet tanulok az egyetemen, úgyhogy úgy tűnik, a tűz közelébe kerülök. :D

Csakhogy elszomorít az emberek ellenszenve.

Az emberek egy csoportja szerint baromság a környezetvédelem, nincs itt semmi gond, hülye, aki ezzel foglalkozik.

A maradék szerint ember okozta globális felmelegedés van, ők kikérik maguknak, nem a kicsik, hanem a nagyok szennyezik a környezetet, és sajnos hülyeség bármit is tenni lokálisan, mert látszatintézkedés, a Föld úgyis elpusztul.

Elszomorít, hogy senki se nézi lokálisan, senki se azt látja, mi az, amit ő meg közvetlen környezete, meg városa/kerülete tehet, nem azt látja, hogy neki hogy lehetne jobb, hanem a sok-sok nehézséget látja, és nagy ellenszenvvel elfordul a kérdéstől.

Egyrészt az fáj, hogy ennyire egyedül vagyok az álláspontommal.

Másrészt ebben a sok ellenségeskedőben akadályozót, ellenfelet, sőt, néha már ellenséget látok...

Tudom, más, ha valamilyen lehetetlen feladatba kezd, vagy mondhatni acélba töri a fejszét (direkt írtam így), akkor nem érdekli őt, más mit mond, megy a maga feje után, és bizony sok esetben az ilyenek el is érik céljuk egy részét, amivel persze nagyon elégedettek.

Hogyan legyek én is immúnis a sok ellenfélre?