Mindig olyanok voltak az emberek, hogy állandóan véleményeket mondtak egymásnak?

Úgy veszem észre, a társadalom egy nagy tömeghatás.

Cikkekben, filmekben állandóan csak azt halljuk, hogyan kellene élni, gondolkozni.

A körülöttünk élük közül akik nem szeretnek, bunkón, akik szeretnek, segítő szándékkal mást se csinálnak, mint vélemény mondanak.

Én személyesen úgy tapasztalom, egyre kevésbé érzem jól magam a bőrömben, és egyre kevesebb szórakozási formámat, hobbimat, stb-met érzem hasznosnak, egyre nagyobb részét a felfogásaimnak károsnak...

Ha az emberek a másikban valami különöset vesznek észre, akkor minimum elemezni kezdik. Vajon miért alakulhatott ki, hogy ilyen lettél? Nem elég, hogy látod, hogy ebben itt különc vagy, még megingat az is, hogy a többi ember nem természetesnek kezeli. Rosszabb esetben közlik, hogy ez és ez, nameg emez és amaz hátrányod lesz abból, hogy így fogod fel/csinálom. Legrosszabb eset szerintem, mikor közlik, hogy igazából önhazugság, hogy így teszed/fogod fel, igazából magad se ezt akarod, csak nem veszed észre.

Nem is beszélve a különböző szólamokról, ragályként terjedő felfogásokról.

Aki eltér, azt a rosszindulatúak "kicsinálják", a jóindulatúak próbálják neki bemagyarázni, hogy változzon meg, neki is jobb lesz.

Miért nem lehet elfogadni azt, aki máshogy csinálja?