Miért csodálkoznak, hogy sok nő plasztikai sebészhez fordul?

Az kritizál, akinek baja van magával. A kövérek a "csontos" lányokat szidják, a karcsúak a "nagymellű teheneket", a kismellűek a "tőgyeket" a nagymellűek a "deszkákat", magas a "törpéket" alacsony a "zsiráfokat és így tovább... Aki elfogadta saját magát, annak nincsöröme mások bírálásában.

Azon már én is többször csodálkoztam viszont, hogy az itt kitett "milyennek láttok" -jellegű fotóknál a csúnyácskákat biztatják, hogy csinosak, a kifejezetten szépeket ellenben mindig leátlagosozzák. Fura.

Jaj szegényke, strandra lehet azért járni, a fürdőruha melltartóként is viselkedik, ha olyan... Amúgy meg tenni kell mások véleményére, de megértem, hogy ez nem megy mindenkinek.

Osztozom az értetlenségedben, én is tapasztaltam, az emberek - ilyenek. Főleg, ha hírességről van szó, ó, egészen közelképen látszik az arcán a pihe (ami mindenkinek van és egy kis púder ki tudja emelni - vagymi, nem értek a sminkeléshez), meg jaj de vézna, de régen meg de tehén volt, a bulvárlapok pedig sokkoló képekről beszélnek, mikor abszolút nem történt semmi... Valahogy ez éltet egyeseket, mások ócsárlása. Nyilván valami nem OK a saját életükben és jobban érzik magukat, ha másokban találnak hibát, ha jogos, ha nem.

Én sosem voltam nagy véleménnyel a saját külsőmről, mert van szemem és erős önkritikám, de attól még örömmel nézek meg szép nőket (a férfiak ritkábban tetszenek, de azért olyan is van). Valahogy hiányzik belőlem az irigység. Mire is lenne az jó? Örülök, hogy van, aki szebb nálam, van kiben gyönyörködnöm :) Amióta rajzolok, még jobban értékelem az emberi test szépségeit - de egy okos, értelmes, bájos arcot is, ami már túlmutat a testi szépségen :)