Miért érzem magam szinte hetente más embernek?

23 éves vagyok és folyton más benyomások érnek, amikből a kiutat látva mindig másnak érzem magam. Amikor nem volt barátnőm casanovának éreztem magam, miután lett, más dolgok kerültek az előtérbe, a pénzt is folyton másképp költöm, költjük, a kapcsolat is mindig más, a suli is mindig más, az elképzeléseim a jövőről.

Egyszer los angelesbe utaznék el szívesen, máskor a maldívokra, de van amikor arról ábrándozom, hogy bejárom székelyföld erdei fürdőit, vagy épp az osztrák hegyekbe mennék hegyet mászni, most az, hogy meg is veszem-e a beülőt és tényleg elindulunk megcsináljuk-e, vagy mondjuk inkább ráhasalok egy barcelonáig elstoppolásra (ismerős megcsinálta) vagy csak simán le horvátországba, vagy épp velence, vagy az életemet inkább japánban élném le, máskor inkább angliában vidéken.

Mindig más és más érzések kerítenek hatalmukba, amikből általában SEMMI sem lesz mert nem vagyok milliomos de mégis húznak valamilyen irányba, van amikor a tanulmányaim során a mikroelektronikába zuhanok bele, de van amikor épp a szaunaépítés érdekel, vagy mondjuk az, hogy a régi varrógépen varrhasson a barátnőm.

Van hogy jól érzem magam egy sportos nike utcai cipőtől, de van, hogy fél évre rá a merrel bakancsokra és az overlander, mountexes cuccokra esküdtem mert azok kényelmesek.

Néha egy bizonyos emberrel beszélnék szívesen, de néha egyszerűen idegesít, van amikor egy bizonyos közeggel szórakozok szívesen de vagy olyan is, hogy egyszerűen csak kimenekülök a városból és sétálnék, vagy valami.

Egyszer hipszter akarok lenni, máskor sznob újgazdagot játszó, máskor ez máskor az, nem tudom... ide-ode rángatnak az érzések, célok, egyben úgy érzem könnyű is elveszni ebben a kuszaságban.

Csak én érzem néha ezt? Hogy mindig másnak érzem magam? A fent leírtakból kifolyólag a célokra, ízlésre pillanatnyi benyomásra, hangulatra visszavetítve mindig más személyiség áll ott egy olyan előtt aki mondjuk beszél velem. Olykor egy kiegyensúlyozott pozitív figura, olykor pedig egy összetört depressziós magábaforduló valaki. Nem hiszem, hogy skizofrén lennék, de az tény, hogy mindig más foglalkoztat, más a reakcióm, stb. Gyerekkorom óta ilyen vagyok, mintha csak szörfölnék az életérzések között.