Nektem mi számít?

Vannak érett kamaszok, ám tipikusan nem ők hangoztatják magukról, hogy felnőttebbek.

Vannak művészi hajlamokkal rendelkező kamaszok is, és - milyen meglepő - sosem ők azok, akik megpróbálnak "különlegesnek" tűnni.

Vannak művelt kamaszok, mégsem ők zúdítják az emberre a "költőibbnél költőibb" idézeteket.

És vannak gyerekes tucatemberkék. Na ők hangoztatják, hogy "különcök, kirekesztettek és művésziek".

én meg azt mondom hogy még gyerek vagyok, akkor most mi van? O.o

15/f

4-es szépen megfogalmazta.

Egyébként szerintem nem kor függő és manapság nem lehet rávágni valakire,hogy felnőtt mert már átlépte a bűvös tizennyolcat.

S egy húszéves is könnyedén a kamasz kategóriába sorolható, miért? mert sok esetben lényegében semmi nem különbözteti meg egy 16-17 évestől. Főleg,hogy rengetegen 19-20 évesen fejezik be a gimnáziumot (ami nem baj) ami alapból azzal jár, hogy ugyanolyan szinten megkapják a szülőktől a támogatást és az esetek többségében ugyanúgy viselkednek mint a szakirodalom szerint kamaszkorú ismerőseik.

De a kérdésre visszatérve, számomra az az érett gondolkodású aki tudja hol a helye, értelmesen megtudja fogalmazni a mondanivalóját és képes mások véleményét átgondolni és nem a pillanathevében elvetni. (Az egocentrikus gondolkodásmód csak kisgyerekeknél elfogadható, kamaszkorra illendő kinőni)

Szerintem az öltözködésből nem feltétlenül lehet megmondani. Attól, h mondjuk egy lány mindig min. 3 színt hord magán még lehet érett gondolkodású, és ugyan így van azzal is aki mondjuk cs szürke-fehér-feketét hord.

De ha mondjuk egy 13 éves lány fekete csipke pólót vesz fel( ami teljesen átlátszik, és alá cs egy fekete push-up melltartót azt nem mondanám érettnek <-- egy évfolyamtársam

Én érett gondolkodásúnak tartom magam, viszont nem felnőtt gondolkodásúnak. Tudom és elfogadom, hogy vannak dolgok, amikről most az összes felnőtt papol és nem értek vele egyet, de majd 10-20 év múlva rájövök, hogy igazuk volt.

Az érett gondolkodáson azt értem, hogy szívesen beszélgetek bármiről, hozzá tudok szólni mindenhez, a világ dolgaihoz, normálisan megfogalmazott véleménnyel. A felnőttek szeretnek velem beszélgetni, és általában nem néznek le, amikor megmondom, hogy 16 éves vagyok, azt mondják, többnek gondoltak a szavaim alapján. Onnét gondolom, hogy érettebb vagyok a többieknél, mert amikor hozzám hasonló korú (tényleg értelmes kategóriába tartozó) emberekkel kezdek el ilyen stílusba beszélni általában nagyon furán néznek rám, lestrébereznek, vagy szimplán csak nem értenek, nem tudnak hozzászólni.

Egyébként műveltnek tartom magam, sok mindennek utánanézek, szeretek olvasni (leginkább klasszikusokat, vagy elgondolkodtató, esetleg pszichológiai témájú könyveket). Nincs humorérzékem a sokak által viccesnek tartott mai vígjátékokhoz, vagy egyáltalán viselkedésformákhoz (mondjuk ezt nem mutatom ki, inkább jobb együtt röhögni a többiekkel). Képes vagyok befogadni a művészeteket, holott én nem vagyok művész, de érzem a dolgok mondanivalóját, legyen az festmény, zene, vagy akár egy színdarab. Senkit nem nézek le azért, mert valamiben más (fogyatékos, lelkileg beteg, ilyesmik..), barátkozok és beszélgetek mindenkivel. A barátaim számíthatnak rám mindig, nem kavarok, nem beszélek ki másokat. A facebookot normálisan használom. Ezekben a dolgokban úgy érzem érettebb vagyok másoknál.

Viszont aki nem ismeri ezt az oldalamat (a barátaim között is sokan), az egy nagyszájú, lázadó, ügyetlen, kicsit szőke, de kedves lányt lát bennem. Semmivel sem többet, mint másokban. Bárkinek megmutattam az értelmes oldalamból bármit, általában képtelen volt értékelni, szóval úgy vagyok vele, hogy inkább teszem a hülyét. Az öltözködésemből semmit nem lehet leszűrni (átlagos, kicsit fiús, ilyen nigga style :D ):)

Van ennek a dolognak még egy része, az életem mind emellett elég komplikált, ahogy a világ felfogásom is, sok problémám van önmagammal, és van bennem egy nagyon mélyről jövő depressziós hajlam. De erről már végképp senki sem tud körülöttem. Na mindegy, ez már nem is ide tartozik :)