Miért vagyok ilyen?

A barátommal 3 hónapja megromlott a kapcsolatunk és közösen döntöttünk arról hogy szakítunk. Teljesen jó nélküle, de mégis hiányzik az hogy valaki szeressen. Ugyanakkor nem tudok már az emberekben bízni, és nem tudok kedves lenni már senkivel. Nem az hogy pokróc vagyok, de régen kenyérre lehetett lenni (ahogy édesanyám mondaná). Valójában a suliban se érzem magam jól. A csoporttársaim hát csúnya szó, de lesz*rják a fejem. Próbáltam nyitni feléjük, segíteni nekik a tanulásban. Mindig segítettem ha segítséget kértek, de amikor én kértem volna valamit semmi... Csalódtam... Aztán van egy srác aki után már egy ideje epekedek... De van barátnője, mégis velem beszélget szó szerint minden nap és ez rosszul esik...

Úgy érzem magam, mint aki sztrájkol, mint egy kamasz. Vagy mint aki feladta az életet... Nem értem mi történt velem.

Nincs egy kis önbizalmam se. Mondjuk eddig se nagyon volt. De voltak céljaim, terveim. És most semmi...