Miért mondja azt mindenki, hogy ha egy pár túl sokat van együtt, egy idő után megunják egymást?

Közel négy éve vagyok kapcsolatban, előtte is volt több barátom, de egyikükkel sem volt egy évnél hosszabb a dolog, így azokról nincs sok tapasztalatom etéren. Viszont úgy vettem észre a környezetemben, hogy ha egy pár tagjai együtt dolgoznak, együtt tanulnak vagy csak szimplán sok időt tudnak együtt tölteni, az sokkal inkább a tartós, hosszú kapcsolat titka, mint a külön éldegélés, amikor a felek csak a szabadidejük egy részét töltik együtt (mondjuk együtt laknak, de közben sok időt töltenek külön-külön a barátaikkal, külön hobbijuk van, és külön dolgoznak is). Anyósjelöltem szerint egy idő után meg lehet unni egymást, ha annyit van valaki együtt, mint mi. Én még nem dolgozom, államvizsgára készülök jelenleg, hónapok óta itthon vagyok. Előtte a párommal egy egyetemre jártunk, ő egy éve dolgozik, de azóta lényegében együtt élünk. Az alvással együtt napi 12-14 órát, plusz szinte az összes szabadidőnket együtt töltjük. Egyikünknek sem olyan fontosak a barátok, senkivel nincs olyan szoros kapcsolatunk, így csak néhány havonta járunk el velük ide-oda. Viszont kettesben nagyon sok programunk van, szinte mindent együtt csinálunk, házimunka, bevásárlás (mondjuk mindketten szeretünk vásárolni :)), vagy csak egy kis kirándulás a környéken. Mégsem unjuk egymást, a négy év alatt sosem éreztem, hogy unnám őt. Szerintem sokkal szorosabb kötelék alakul ki így két ember között, mint olyanok között, akiknek szinte semmilyen közös dolguk nincs, mindketten élik a maguk kis életét, szinte alig tudva a másikról valamit. De akkor mégis miért mondja mindenki, hogy a hosszú kapcsolat titka a minél nagyobb távolság és a minél több különlét? Szüleim és keresztszüleim is régen ezt mondogatták, szóval nem csak az anyósjelöltem féltékeny vagy ilyesmi. :)