Nektek mi a legszebb emléketek?

Nehéz kérdés,

Nekem több is van:

Amikor elmentem az oviból.(mindennap megvertek,egyedül voltam és az "otthonom" sem nyújtott békét)

Amikor az osztály főribikéjének megmondtam a magamét.(Nem volt jó döntés utána vissza gondolva,egy hónapig voltam leszbikus mert az a drága lányka ezt terjesztette rólam)

Amikor elsőre éreztem a törődést egy fiútól.(A fiú eltűnt)

Igazából csak egész jó emlékeim vannak,hisz mindegyik után megkaptam hogy egy sz@r vagyok és nem érdeklek senkit.Könyvet tudnék írni arról a sok negatív dologról amit eddig kaptam...Tudom tini vagyok.De ezek nem olyan "pasztmek nem írt vissza a kiszemeltem,most öngyi leszek.."

13/L

A legszebb emlékeim bizonyos emberekkel vannak,de ezek közül egyet sem tudnék legszebbnek kiemelni,szóval általánosságban:

1.Mikor végre elballagtam általános iskolából(utáltam azt az iskolát,meg az osztály nagyrészét is,és persze ők is engem)

2.Mikor tavaly nyáron végre találtam magamnak igaz,idősebbek ha barátokat nem is,de legalább haverokat

16/L

+1:Mikor összejöttem a barátommal.

Utolsó voltam.

A történet eleje szomorú, ugyanis a párom hibájából zaciba kellett tennem minden ékszeremet, és ott is vesztek, nem tudtuk kiváltani. Köuzük volt, amiket még anyámtól meg nagyanyámtól kaptam, az fájt a legjobban, hogy ezeket elveszettem.

ÉS volt valaki, aki ezt a rossz dolgot széppé tudta tenni... Az én imádott, drága főnököm. Látta, hogy bánt valami, kivallatott, hogy mi bajom, a lelkemre beszélt, vigasztalt, aztán azt kérte, h vigyek neki képet anyuról meg nagymamámról. A képeket szépen bekreteztette, és nekem adta kárpótlásul. Hát így kell széppé tenni valami rosszat...