Milyen történések/érzések tudják kiváltani azt egy emberből hogy terroristává váljon? Mi vezérelhet valakit arra a cselekedetre hogy ártatlan embereket gyilkoljon, azáltal hogy akár saját maga is meghal?

Hatalomvágy pont nem, hiszen nem fogja tudni gyakorolni :)

Kétféleképpen lehet erre rávenni az embert:

1) Ideológiával. Pl. ha ezt megteszed, a mennybe kerülsz, mindenki hősként fog rád tekinteni, megölöd a gonoszt, ami minden rossz forrása, szabad lesz a nemzeted... stb.

2) Társadalmi nyomás. Ez valamennyire magába foglalja az előző pontot is. Ha úgy nősz fel, hogy elvárják tőled, akkor ez a társadalmi nyomás erősebb lesz az életösztönödnél. Ugyanilyen az öngyilkosság is. Avagy kicsit praktikusabb megközelítésben, sokszor hallottam már, hogy bevett szokás a terrorista-jelölteknek utólag fizetni, amit a nélkülöző család kap meg. Pl. Palesztinában a családod kaphat pénzt vagy házat, ha felrobbantod magad a célponttal együtt. Többek között erre hivatkozva szokták az izraelik lerobolni a terroristák házait.

Ilyen szempontból relatív dolog, hogy mikor mit veszünk terrorizmusnak. De alapvetően elég hozzá egy beteg elme, rossz társadalmi közeg, vagy ahogy előttem írták, valakit egész életében arra nevelnek hogy gyűlöljön és pusztítson valamit.

Meg sok esetben azért a bosszúvágy is elég nagy hajtóerő. Ilyenben rossz mondjuk a Palesztin helyzet, mert ha átlag ember azt látja, hogy Izrael gyerekeket mészárol, és a fél családját elveszti, akkor őt sem fogják érdekelni az ártatlan emberek.

Ki számít terrorostának?

Nézőpont kérdése, ahogy előttem is írták. Az "elkövető" által követett ideológia szinte sosem titulálja a merénylőket terroristának. Egy öngyilkos merénylő nem terroristaként, hanem jótevőként látja magát, és lehet, hogy az általa várt halál utáni örömök hajtják.

Az az érdekes kérdés, hogy mi vezet odáig, hogy vakon kövessen valaki egy ideológiát. Propoganda? Nevelés? "Örökség?"

Che Guevara pl. egy igen vitatott személyiség volt. Hívták/hívják őt terroristának, tömegggyilkosnak, szabadságharcosnak, forradalmárnak, sőt, még szentnek is. Az ő útja a kommunista ideológia felé nem kérdés, szerintem ő a terrorizmus "relatívságának" tökéletes példája.

A dél-amerikai nyomor, és a kapitalista kizsákmányolás hatására a kapitalizmus "ellenszerét", a kommunizmust éltette. Emberek ölt, végzett ki, mert idealista volt. Amerika szerint terrorista, Kubában szabadságharcos, Bolíviában "szent".

Az biztos, hogy őt nem a hatalomvágy hajtotta. Ezt bizonyítja, hogy sikertelenül harcolt Afrikában, majd Bolíviában, annak ellenére, hogy az általa (is) felszabadított Kuba már nem támogatta, Castro "elárulta".

Rá én nem tudnám mondani, hogy terrorista. Biztos vagyok benne, hogy mások nem értenek egyet velem. Relatív.

A hamis ideológiákkal nagyon sok mindent el lehet érni. Különben meg úgy tudják meggyőzni az embereket, mint a szekták. Látják ki van padlón, ki befolyásolható, pár gondosan megválasztott mondat, néhány nap, néhány hét, és az ember máris az ideológia kiszolgálójává válik.

A másik ok, ha megtámadják a hazáját, a barátait, családját kiirtják, és semmi veszítenivalója nem marad, egyedüli célja a bosszú lesz. Így ilyen szervezetekben a megtalálja a bosszúhoz vezető utat.

Nem nagyon szeretem ezt az usa az ISTEN, és aki ellene van az mint terrorsita felfogást, de ugyanakkor az ártatlan emberek lemészárlásával sem értek egyet.

Ugye az is nézőpont kérdése, hogy ki a terrorista. Mai fejjel a szemünkben a partizánok akik a nácik ellen harcoltak, hősök voltak. De ha nem a Szövetségesek nyerik a 2. vh-t, akkor most azt tanulnánk róluk, hogy terroristák.

Vagy akár az 1956-os magyar szabadságharcosok. A mi szemünkben hősök, de az akkori Szovjetunió lakosai szerint lázadó terroristák lehettek.

Ez ma sincs másképpen, minden csak nézőpont kérdése.