Hol van az ember a helyén; a komfort zónájában, vagy ha kimozdul abból?

Akkor érdemes kilépni, ha már kényelmetlen és szűkös az a komfortzóna. Van, amikor ilyenkor sem lép az ember, mert fél. Ez nem jó irány szerintem.

Nehéz kérdés ez, mert tényleg nehéz ezt eldönteni azt hiszem én is. De azt hiszem hogy ott van az ember a helyén, ahol dolga van éppen. És talán ha nem ott lesz dolgod és nem abban az életállapotban lesz feladatod, amiben vagy, akkor lehetséges hogy éppen elég erős jelzést fogsz kapni erre vonatkozólag hogy észre vedd. És lehetséges hogy akkor éppen az is a feladatod lesz hogy a komfort zónádból kilépve boldogulj és álld meg a helyed. De úgy gondolom hogy semmi nem történik véletlenül, így az sem, hogy te személy szerint van amiben jól érzed magad és van amiben kevésbé. És azt hiszem hogy bármit is csinálj és bárhol, azt tudod úgy megélni és úgy csinálni hogy azzal építs és pozitív dolgot adj hozzá a világhoz, ha úgy tetszik, miközben ezzel önmagad is több leszel. És az is lehet hogy akár olyan módon kell kilépned éppen a komfort zónádból, hogy le tudj mondani valamifajta állandó előrejutás kényszerének való megfelelésről, és ezesetben a kilépés azt jelentené például, hogy megtanulod elfogadni a szereped és szeretni az állapotot, amibe helyeztettél. Miközben nem egyfajta nihilista életfelfogást akarok ezzel propagálni, csak egy lehetséges verziója és megközelítési módja ez ennek a dolognak.

érdekes a kérdés! a szorongás biztos, hogy nem engedi az embert, hogy a tudata szabadon mozogjon. De a megszokás- ha a komfortosság miatt ez kialakul- viszont halottá teszi az élő gondolkodást.

Azt hiszem azért, hogy az egy komoly mankó lehet -ha ilyen kérdések vannak az emberben- hogy miben érzed jól magad és miben kevésbé. Mert bár meggyőződésem hogy egy élethosszra vonatkozóan nem csak annyi a dolgunk, hogy állandó jelleggel és csupán csak jól érezzük magunkat és boldogok legyünk, de azt is hiszem, hogy az sem célja az ittlétünknek, hogy egy konstans büntetőtáborként éljük meg az életünket.