Miért van hogy az ember háta mögött tudják mondani a dolgokat, de véletlen sem a szemébe?

Pl most is konkrét helyzet,van/volt egy haverom,de mindig csak én kerestem amikor már nagyon unatkoztam,egyébként mindig úgy éreztem hogy össze akarna velem jönni.

Kb fél éve jöttem össze a barátommal(akit egyébként nem kedvel a haverom),és múltkor mikor együtt voltunk a barátommal,összefutottunk a haverral,aki mondta is hogy elvagyok tünve,mert már nem keresem,de ugyanúgy kereshetne ő is ha kiváncsi rám.

Erre ma mondja nekem a bátyám hogy egy közös ismerősünk és ez a haver is azt mondta hogy én ilyen flegmán köszönök.Nem igazán értem miért nem tudták ezt akkor nekem mondani?

Bár egyébként szerintem eddig is pont ugyanigy köszöntem mindenkinek,max több most a rossz napom,(suli,fáradtság stb...)szóval mikor köszönök néha talán nem vagyok olyan mosolygós és életvidám mint amúgy,de ennyi.