Szerinted mi teszi azt, ha egy pasi ragaszkodik, kisajátít másokat (/vagy akár egy csaj)?
Nem konkrétan a jellemére gondolok, hogy *szeretet-hiányos*, vagy hasonló, hanem a kiválasztott 'áldozat' általában hogyan váltja ki akaratlanul azt, hogy szabályszerűen pont őt képzeld társadnak? És még akkor is, hogyha idegesítőnek érzi magát, miért ragaszkodik ehhez az elképzeléshez?
Amúgy konkrétan egy volt-barátomra gondolok, akit nagyon szimpatikusnak tartottam, az elején, de valahogy úgy érzem, hogy pont attól kezdett -szószerint- undorítóvá fajulni a szememben, amikor szokatlan, érthetetlen módon játszodta a "te vagy az igazi" hülyeségeit, bár kedveltem, és elfogadtam, majd igen hamar elidegenültem tőle, azóta is idegesít, ha eszembe jut, hogy bűntudatot akart kelteni bennem a szakításért, miközben csak visszataszítóbbnak tartottam.
válasza:Lehet hogy szeretethiányos és lehet hogy valamely külső vagy belső tulajdonságod emlékeztette őt az édesanyjára - akitől a szeretetet anno nem kapta meg kellőképpen. Ez persze szinte soha nem tudatos.
Viszont a kiszemelt "áldozatnak" is meg szokott lenni a maga keresztje ami összeillik a másik ember bajaival. Ha hasonló történik mással is akkor érdemes megvizsgálnod mi is van benned. Pl elég fura hogy undorítónak tartod azt aki téged lát az igazinak. Ha ez nem kölcsönös akkor inkább sajnálni szoktam az illetőt.
válasza:"a kiszemelt "áldozatnak" is meg szokott lenni a maga keresztje ami összeillik a másik ember bajaival"
egyszerűen fogalmazva ez lett volna a kérdésem lényege.:) valami ilyesmi érzés belőlem is előjön ilyenkor, de sosem értem, hogy miért, ezért írtam ki.
szerinted fura, hogy undorítónak tartom, ebben igazad lehet, mert ritkán látok embereket, akikben ilyen panasz merülne fel, úgyhogy valószínű, hogy velem lehet a baj. Megvan a magam baja is, de nekem túlzás, hogy valaki "igazijának" titulál, meg szomorkodjon rajtam, ha nem vagyok, jövőt tervezzen velem, bár egyszer
en inkább nem kéne foglalkoznom vele.
válasza:# 2/
Ezt jól megszívta, de a leírtak alapján ki is járt neki.:)
Az én esetemben az a furcsa, hogy talán kettőnk közül én vagyok elég magányos(bár engem ez nem zavar és nem játszom a szeretethiányost), ő meg talán hozzámképest nem annyira az,kicsit igy már olyan is ez, mintha "megakarna menteni"-pedig nem kell.
válasza:Ha ennyire nem "helyénvaló" egy érzés (pl undor az inkább a helyzethez illő közöny, sajnálat, együttérzés stb helyett) akkor érdemes megvizsgálnod hogy a gyerekkorodból mire emlékeztet ez az érzés, ez a helyzet. Általában a gyökere ezeknek az oda nem illő érzéseknek a szüleidhez vagy más gyerekkorodban számodra fontos személyekhez kötődik.
Pl ilyet okozhat (buta példa de most csak ez jut eszembe, bocsi :) ) ha csak akkor mondták neked gyerekkorodban hogy olyan szép vagy mint egy kishercegnő, amikor valami undorító dolgot akartak veled megetetni (pl rossz ízű orvosságot), és egyébként soha máskor. Lehet te ezekre az esetekre már rég nem emlékszel, de mégis ha erre emlékeztet valami (kis hercegnő vagy=te vagy az igazi) az undor érzés jön fel. Ez csak egy hülye példa, de érted a lényeget.
Az egyik legcikibb dolog az emberéletben szerintem hogy a 3-4 éves kor előtti dolgokra alig emlékszünk, pedig az első 3-4 év eseményei állítják be az alap érzelmi reakcióinkat.
én valahogy nem hiszek ebben, lehet hogy nem emlékszem a 4 évességemre, de arra igen, hogy eleget dicsértek gyerekkoromban, bár bántásokra is. meg alapjábavéve mindenre érzékenyen reagáltam mindig is, szóval nem külső hatás ez. őszinténszólva leginkább azt idézi fel bennem -tudatosan- hogy nekem is voltak olyan bakklövéseim, hogy kiakartam valakit sajátítani régebben és ehhez fűződtek negatív emlékeim, amik nyomot is hagytak a kis érzékeny lelkemben.
Meg nem csak erről van szó, de talán volt egy szomorú időszakom, amikor belementem abba, hogy "lehessen már egy pasim", és megismertem őt, aki valami érthetetlen módon annyira ájult attól, hogy velem lehessen, jól esett és belementem, aztán mellette jöttem rá, hogy ezt a kétségbeesett szerelem-hajhászatot nem valami vidám dolog nekem.
Igazából ezt az utálatot akkor is éreztem, amikor az én szeretet-hiányommal éltek vissza, most meg én az ővével. Nem tudom, de kb. ez van.:))
válasza:Minden külső hatásként indul. Még az is ami "genetika", hiszen a géneket is múltbeli külső hatások formálták a jelenlegi formájukra. A szavak amiket írtál az is külső hatásként indult, hiszen honnan máshonnan tanulhattad meg őket mint "kívülről". Ugyanúgy az érzelmi mintáink jórésze gyerekkorban állítódik be, a maradék genetika. Nagyrészt a szülőktől "lessük el" hogy mikor mit kell érezni valamint a gyerekkorban történt traumák(ként megélt események) hagynak mély nyomot a felnőtt ember személyiségében.
Tehát nem az a maréknyi eset számít csak amire emlékszel, hanem az a sokmillió is amire nem. Ha elég sokáig figyeled magadat, a gondolataidat, érzelmi reakcióidat (kb mint egy nyomozó), egy idő után ráérezhetsz hogy milyen hatás következménye a személyiségednek egy-egy része.
Ha mondjuk klausztrofóbiás vagy, letudhatod annyival hogy hát te ilyen vagy, pedig annak is megvan valahol az indító oka. Mint ahogy annak is hogy miért épp a piros színt szereted és nem a kéket.
Nagyon érdekes dolgok tudnak kiderülni amik utána lehet hogy segítenek megoldani lelki gubancokat.
A szeretet hiányt amúgy leginkább úgy lehet megoldani, hogy megtanulod szeretni önmagadat. Mindazt a szeretetet amit a szüleid nem tudtak megadni neked, azt most megadhatod magadnak. Ha ezt megoldod, akkor nem fogsz többé bevonzani csimpaszkodókat, és neked se jut majd eszedbe másokhoz ragaszkodni.
(bocsi, hogy nincsen ekezet)
a szeretet hianyt nem magamra irtam, es en nem tudom, mennyire vagyok szeretet hianyos, nincs okom ra, igen szeretettel teli csaladban nottem fel, es alapbol a csalad tagjaimhoz kepest ridegebben reagaltam dolgokra valamiert, hogy miert, azt nem tudhatom, ahogy itt senki, sztem nem tema:) abban meg nem hiszek, hogy minden kulso, nem tartom elegge logikusnak.
sztem ha egy hatasnak is van hatasa, es azon tul annak is egy masik hatasa, akkor vegul magamhoz kanyarodom vissza, az en bensosegeimhez.
igyekszem megoldani a lelki gubancaimat.
de meg mindig ertelmetlennek tartom, ha valaki ugy erzi, kikell sajatitania masokat,nincs ra "szo".
igyekszem fullba megszeretni onmagamat, es szerintem az illeto pasinak is erre van szuksege.
ha meg arrol van szo, hogy "en vonzottam be" az o csimpaszkodasat, azt reszben elhiszem, pl. nem kellett volna viszonoznom a szerelmi vallomasait, amikor ugy volt, szakitas utan meg nincs oka csimpaszkodni, en nem hiszem, hogy azt is en "vonzanam" be:)
de koszonom a valaszt, mentazold.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!