Tanulni lusta aztán meg sír, hogy minimálbérből nem tud megélni. Hogy is van ez?

A vidéki helyzetben egyet értek veletek, ott tényleg sokkal kevesebb a lehetőség.

Egyébként azért elég hihetetlennek tűnik nekem a 4 szakmás helyzete, kíváncsi lennék mi az a 4 szakma amiből egyikkel sem tud megélni.

A kérdésem nem arra vonatkozott, hogy meggazdagszik az ember, hanem, hogy egy normális képzéssel vagy pedig egy normális szakmával meg tud élni.

Egyébként pont a külföldre kimenést ne hozzátok fel példának, mert én is ilyen kivándorolt magyar vagyok. És bizony rengeteg ismerősömnek nem jöttek be a külföldi számításai, mert a munka már büdös volt neki, vagy ő nem fog egy 1,5 szobás lakásban lakni, vagy ő nem fog fénymásolgatni (még félmillás fizetésért sem). Akárhányszor akartam segíteni magyaroknak lakásban vagy munkában, mindig én jártam pórul, még engem toltak le, mit képzelek hogy majd ők ilyen munkát fognak csinálni. Volt olyan, hogy tuti állásra be tudtam volna őket ajánlani, brutál jó fizetésre (kb másfél milla), de ő inkább gondolkodott, mert most egyébként is tanul és még nem tudja milyen munkát akar csinálni.

És igenis lehet munkát találni, ha akar az ember, ismeretség nélkül is. Én anno 150 helyre adtam be a jelentkezésemet (már nyilván kellett tartanom, nehogy egy helyre kétszer jelentkezzek, ezért tudom pontosan hányra jelentkeztem). És a 150 helyből lett kb 5-6 interjúm és abból egy állásajánlat. Természetesen elfogadtam, nem válogathattam. Szóval lehet munkát találni. Csak éppen messzemenőkig az a tapasztalatom, hogy büdös a munka, tanulásról szó sem lehet, a helyi nyelvet minek megtanulni és csak tengenek-lengenek az emberek. Van olyan ismerősöm, aki már 10+ éve babyszitter és még mindig egy szót nem beszéli a helyi nyelvet. Persze van a másik véglet, az a bizonyos pár százalék, aki kijön, keményen dolgozoik, 1-2-3 állásban, bármit megcsinál, mellette tanulja a nyelvet és 5-6 év kő kemény munka után sikerült beilleszkednie. Ők lassan már állampolgárságot kapnak, ennyi idő alatt felküzdötték magukat már egy normális munkába és lassan családot is alapítanak itt. Na ők azok, akik inkább már kerülik a magyarokat. De ennyit a külföldről. Lehet más országokban másak a tapasztalatok, én csak a környezetem alapján írtam ezt.

Magyarországgal kapcsolatban, mikor még ott dolgoztam, igen, nehéz volt munkát találni. Én pályakezdőként (egy pocsék diplomával) biztosítási ügynök voltam, mert máshova nem kellettem a frissdiplomámmal. De csináltam, házaltam és úgy ahogy meg lehetett belőle élni. És 1 év után már nem voltam pályakezdő és már tudtam menni egy átlagos céghez, átlagos vacak munkára, de legalább fix fizetéssel. És ezt például bárki meg tudná csinálni, mindig keresnek ügynököket/telefonos marketingeseket/házalókat. Végzettség se kell, tapasztalat sem, csak neki kell állni és emelgetni a telefont. Mocsok egy munka, de legalább munka. Szóval számomra itt bukik meg a “nem tudok munkát találni” meg a “diplomával sem kellett sehova” mert állandóan vannak hirdetések csak jelentkezni kell rájuk, szakadatlanul, kitartóan, széles körben. És egy átlag fizetéssel már meg lehet élni, már el lehet indulni az életben.

Még egyszer hangsúlyozom, nem azt mondtam, hogy jól élnek az emberek. Azt mondtam, hogy meg lehet élni és egy életet el lehet indítani egy normálisabb szakmával vagy pedig egy normálisabb végzettséggel.

A másfél millás munka bruttó fizetés, kb 20-25% adó lejön belőle. De még akkor is egy igen szép fizetés. És nem kezdő munka lett volna, mondom be tudtam volna ajánlani valakit az én helyemre, miután én felmondtam. És az "egyébként tanulok" pedig egy általános kifogás. Én világ életemben munka mellett tanultam, diplomáztam. Tanultam a WC-ben, a buszon, ahol éppen tudtam. Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet munka mellett tanulni, mert ott vannak az éjszakák és a hétvégék, az ebédszünetek és a kora reggelek + az ünnepek és a szabadságok. Tudom mert így csináltam 2 diplomát is. 1 nap extra szabit nem kaptam a cégemtől sohasem.

Persze megértem amit írtok és egyet is értek Veletek, az emberek mentalitását inkább úgy értem, hogy sokkal inkább érzek vonakodást, gondolkodást, hezitálást, mint a "persze jövök csinálom csak jussak előlrébb az életben" mentalitást. Így viszont nem lehet haladni sehova sem.

De mondhatok más példát is, a régi lakásomból elköltöztem és felajánlottam pár ismerősnek. Apám lakása és a helyi lakásárak harmada volt a lakbér. Kivitél nélkül az összes magyar ismerős hezitált, meg ez így neki nem tetszik, mert nem ismerőstől van. Hiába mondtam, hogy Apámban azért csak megbízok, ők inkább hezitáltak. Aztán megkapta a lakást egy másik, nem magyar ismerősöm aki 2 évig volt ott és igen komoly összeget tudott félrerakni csak abból, amit a lakbéren spórolt.

De még van egy halom példám, amikor magyar-magyarnak farkasa, egymást húzzák le, köpködik aki kő kemény munkával elér valamit aztán mikor nekik lenne lehetőségük, inkább visszalépnek mert "végülis jó úgy nekik ahogy van". Persze utána is ugyanúgy megy a lehúzás és az egész világ szidása a saját sikertelenségük miatt.

Bruttó 5000 EUR egy sima egyszerű betanított asszisztensi munka. Fénymásolás, nyomtatgatás, találkozó egyeztetés, repjegy foglalás, étterem foglalás. Teljesen alap, a hülye is meg tudja csinálni. És nem csak engem vettek fel oda a diplomámmal. Hanem 55 éves mamikát, aki már pár évvel a nyugdíj előtt nem talált más munkát magának, a pályakezdő kis senkit, a végzettség nélküli senkit szintén. Egyedül annyi a "nehézség" benne, hogy dolgozni kell, napi 8-10 órát. Ez már sokaknak okoz problémát.

De mint mondtam, ez itt külföld.

Magyarországon a legmagasabb fizetésem bruttó 165000 Ft volt, de abból sem haltam éhen, sőt, még félrerakni is tudtam valamennyit.

Külföldön (nyilván országfüggő is) az alap fizetés 3-4000 EUR körül van, de ez a takarítás. Ezután jönnek az alap irodai munkák, azok vannak kb 5000 EUR körül.

Persze ez így nagyon jól hangzik, csak a kiadások is iszonyat magasak itt, ergo sokkal keményebben kell hajtani, hogy valaha is előrébb jusson az ember, mint Magyarországon. De ezért megint dolgozni kell, kő keményen, ezért meg haza minden második ismerősöm, mert hát "itt nem lehet megélni".