Éjszakás műszak után mikor szoktatok nyugovóra térni?

Én 8 évig melóztam 4 műszakba! Azt mondták hozzá lehet szokni a váltott műszakozáshoz... egy nagy francot lehet, csak azt hiszed, mert az ember képes a végletekig kitolni a tűrőképességét, valójában viszont kicsinálja a szervezeted és teljesen tönkrevág, csak gyorsabban mint a "normál" életvitel.

Kipróbáltam mindent, más időpontokban aludni, enni, de nem lett jobb.

Viszont így utólag azt mondom a "legkényelmesebb" az volt ha hazaérve gyenge kaja után lefeküdtem (8-9) óra felé talán el is tudtam aludni, de délután 1-2 felé már ébredeztem. Mivel nem akartam az egész napot alvással tölteni már nem feküdtem vissza és próbáltam hasznosan tölteni a maradék 5-6 órát, de azalatt végig olyan voltam mint a mosórongy!

Ha meg reggel 8-tól aludtam mégis pl du 3-4-ig akkor a maradék szabadidőm már vajmi kevésnek tűnt bármire is, számolva még a mindennapi kötelességeimmel is, hisz este 8-kor indulhattam melózni.

Úgy volt sz@r az egész ahogy volt!

A 6-os válaszoló vagyok!

Még annyival kiegészíteném a mondandómat, hogy arról a 8 évről nem is nagyon vannak szép emlékeim, olyan mint ha 19 évesből egyből 27 lettem volna...

Anyagilag jó volt az az időszak mert az indított el az életben, de azalatt nem volt életem!

Ha megteheted akkor menekülj!

Huszonéve sokat éjszakáztam. Ha csak tehettem, elcseréltem a műszakot részint a jóval több fizetés miatt, részint meg azért, mert nappalos műszakban ott volt az egész vezérkar, és valami hasfájása mindig volt valakinek. Éjszaka meg a kutya se abajgatott minket. Mindenki tudta, és tette is a dolgát, hisz a váltókkal szúrtunk volna ki, ha nem tesszük.

12 órás munkarendben dolgoztunk, azaz este 6-tól reggel 6-ig, és általában 5-6 műszakot nyomtunk le így. Ebben az volt a jó, hogy utána 5-6 nap pihi következett, amikor teljesen szabadok voltunk. (Ebből mondjuk, az első 24 órát gyakorlatilag átaludtam.)

Ami az alkoholizását illeti, akkoriban még egymást érték a céges bulik. Valakinek névnapja, szülinapja volt, húsvét, karácsony, elmentek/megjöttek a fecskék; valami okot mindig találtunk, de olyan is volt, hogy teljesen spontán valamelyikünk tanyáján kötöttünk ki műszak után, sűrű érzékszervi vizsgálatnak vetve alá a pince tartalmát. Azt mondanom sem kell, hogy literszám fogyott a kávé, és 2-3 doboz cigi is elment naponta.

Krisztusi korba lépve aztán egy huszárvágással cigit is, piát is elhagytam, egyedüli szenvedélyem a kávé maradt. (No, meg az alacsony, szőke bombázók.) Erre az időre esett a szabályok szigorodása is, meg a kollegális viszony fellazulása is. Lassan mindenki magába fordult, csak a saját bajával törődött, nem érdekelte más problémája. Elmaradtak a bulik, a nagy beszélgetések, és ha ez idő tájt valaki építkezésre adta a fejét, már nem termett ott minden reggel 6-8 munkatárs, hogy csak úgy, baráti alapon segítsen. Nagy kár, hogy ma már más szelek fújnak.