A szorongást, negatív gondolatokat hogyan lehet legyőzni?

Lol. Amit leírsz a szorongásról meg a pánikról annak nem sok köze van azokhoz valójában.

Én igazán szorongok és pánikolok. Amiről te beszélsz az egy enyhe negatív gondolatocska, semmi több.

Ha igazán szoronganál, nem bírnám megmozdulni mer csak a szívverésedet figyelnéd, ami iszonyatos erővel lüktet, a pánikroham meg olyan, hogy ki kell rohannod bizonyos helyekről, mer olyan iszonyú adrenalinfröccsöt élsz át, hogy azt hiszed meghalsz, megfulladsz, megőrülsz, megáll a szíved. Ehhez képest a te gondod lólipuka.

Mindenesetre azt mondom, hogy ez nem jó hír, de nőd valószínű lesz, bár próbálkozni kell és nem feladni. Sajnos olyan 100ból 1-2 ami össze is jön.

#7 - Amúgy ez így van, ahogyan a kedves válaszoló írja.

Az az igazság, hogy két típusú ember létezik ezen a bolygón : az egyik típus, amely az élete 90%-ában szorong a következő pillanatért, s a másik típus, aki az élete 90%-ában higgadt. Az utóbbiakat sokszor nemtörődömnek és felelőtlennek könyvelik el sokszor, de ez nem feltétlenül van így : egyszerűen az ilyen emberek tisztában vannak azzal, hogy a szorongás nem old meg semmit.

A rosszat nem lehet elkerülni ebben az életben - egyrészt azért, mert nem tudsz egy olyan precíz tervet létrehozni, amely az életed végéig kiszámít neked mindent pontosan, másrészt azért nem, mert a rossz dolgok az élet részei, amelyeket azért nem kell kikerülni, mert valójában nem is rossz dolgok, csak próbára tesznek téged.

Érdemes volna mentalitást váltani ilyen szempontból, hogy az emberek ne féljenek annyira rossztól, a nehézségtől, a problémáktól - azért, mert ezek az élet velejárói és abszolút nincs semmi horrorisztikus bennük, ahogyan azt sokan elképzelik. A rossz sem teljesen rossz és a jó sem teljesen jó. Ezt majd később megfogod érteni.

A szorongással és az idegi állapotoddal kapcsolatosan azt erősen javaslom, hogy mindenképp változtass az életstílusodon. Nehéz sokakkal megértetni azt, hogy hiába hánykolódnak a saját életük felett – az életen vlátoztatni kell, különben nem lesz változás. Ha egyik helyről a másikra teszed magad, közben megnézed az órádat, ezután elgondolkozol ismét a problémáidon, már délutánba folyik a napod, ledőlsz az ágyadra, ismét elárasztanak az aggodalmak, bekapcsolod a gépet, kikapcsolod a gépet, elérkezik az este, valahogy álomba kényszeríted magad – ez így nem lesz jó.

Nem várni kell azt a pillanatot, amely majd megváltoztat valamit, mert az a pillanat soha nem fog eljönni – neked kell megalkotnod azt a pillanatot. Te kell legyél az, aki eldöntöd most, ebben a pillanatban, hogy felállsz és elkezded adott irányba építeni az életedet, különben sem a holnap, sem a holnapután, sem az azután nem fog változást hozni.

Az egyik kedvenc Zen idézettemmel élve : ne várd a holnapot, mert az egyenlő lesz a mával -> a tétlenség tétlenséget eredményez, a szorongást szorongást, a boldogtalanság boldogtalanságot, stb.

A te kezedben van a változás kulcsa, de miközben máshol keresed azt, addig ezt elfelejted.