Az miért van, hogy én rengeteget adok, de semmit sem kapok? 19F

Mondják, hogy jobb adni, mint kapni, mégsem él így senki az én környezetemben. Talán mamán az, aki szokott adni, igaz ő is "csak" pénzt, én pedig "cserébe" felhívom, elmegyek hozzá, beszélgetek vele. Ő el is mondta, hogy ő már annak is örül, ha felhívom, annak meg mégjobban, ha elmegyek hozzá. De nem a pénze miatt szoktam meglátogatni.

Anyámat nem sorolom ide, mert persze, ő szokott adni, meg eltart, most nem erről van szó.

Volt barátnőmnek is rengeteget adtam, nem megvenni akartam, csak jól esett neki adni. Ő semmit nem adott nekem soha, pedig nem azért adtam neki, mert viszont vártam tőle, de azért néha jól esett volna, ha meglep egy csokival, vagy valami. Van úgy, hogy elmegyek sétálni és hozok tesómnak és anyának egy szenyát a Burger Kingből, vagy egy kólát vagy valami. Tesómnak ez például eszébe sem jutna. Haverjaimat nemrég meghívtam egy sörre, meg a Mekiben egy Big Mac menüre, mert a haverjaim. Ők engem még bulikban sem hívnak meg önszántukból, csak, ha fizet mindenki sorban köröket. Mindig én kezdem a kör fizetését, aztán talán ők. De nem csak anyagi dolgokban kell gondolkodni, egy röpke bók vagy dicséret vagy akármi, semmit nem kapok soha senkitől, hiába én adok. Az én lelkiismeretem tiszta ilyen téren, csak rosszul esik, hogy én hiába törekszem a jóra, ha nem kapok vissza szinte semmit, így beleun egy idő múlva az ember..

Csak én vagyok így ezzel?