Miért nem fogadnak szót egy idő után az értelmi sérült felnőtt emberek, ez dac?

Akit én ismerek az otthon él a szüleivel de semmit nem hajlandó csinálni ha bekattan, van hogy napokig semmit.

Azt mondja mert nincsen kedve.

A szülei már nem mernek neki feladatot adni mert azon is csak beszél napokig hogy miért kell azt csinálni....

Egyébként egész nap semmit nem csinál csak nézi a tv-t és ücsörög és járkálgat föl le, fekszik, unatkozik.

Nem szeret rajzolni, nem szeret írni, nem játszik, csak tönkretesz dolgokat.

Pár éve még annyira értelmes volt hogy mindent megcsinált szófogadóan,beágyazott, egy szó nélkül elmosogatott maga után, most meg még a mosogatóig se viszi ki nehogy még a sajátját felmossa.

Úgyhogy az egész házban szét vannak a poharak a tányérok utána , és amikor valaki rá mer szólni hogy vigye ki akkor elkezd rajta beszélni hogy miért? Sokszor mindenki utána pakol a vita elkerülése érdekében.

Ez tac lenne ?

Visszafele fejlődik?

Miért kell mostanában mindent egyesével mondani neki hogy csináljon valamit?