Normális, ha azért sírok, mert valaki megette a kajámat?

Hany eves vagy?

Bizonyos tapanyaghiany is okozhat ilyen hangulatromlast

V magas cukor

De h oszinte legten nem normalis h ilyen miatt sirsz

Ilyen velem is volt már, kétféleképpen. Az egyiknél már napok óta rengeteget melóztam, és nagyon megterhelt engem. Egyik nap úgy éreztem hogy már nem bírom, mindenem fájt. Viszont magamban arra gondoltam hogy vége ennek akkor hazamegyek, a hűtőben ott fog várni a kedvenc kajám, utána pedig egy jó kis joghurt míg filmet nézek. Mikor hazaérek, a család azzal fogad hogy semmi sincs már meg ebből hiába kértem őket direkt hogy azt hagyják meg nekem. Ott nem sírtam, nem is haragudtam rájuk, csak olyan csalódott lettem hogy nem érdekelt az egész , elmentem aludni szó nélkül éhesen.

Egy másik alkalommal szintén sokat melóztam, de akkor tesómnak szerettem volna hazafelé venni a kedvenc kajájából és meglepni vele. Este 10-kor végeztem, és még elugrottam ugye abba a gyorsétterembe. Már akkor is éhes voltam, de csak egy adagra volt pénzem. Gondoltam kibírom hazáig azt az egy órát. Lekéstem a hévem, de két buszból meg tudtam volna oldani. Csak a második busz helyett rosszra szálltam ami elvitt egy teljesen ismeretlen környékre, és nagyon ritkán járt, főleg este. Az se tudtam hogy hol vagyok. Telefont persze otthon senki se vette fel. Vagy fél órát vártam ott, aztán elindultam az út mentén. Hulla fáradt voltam, az volt az ötödik napom zsinórban amikor kétjegyű óraszámban melóztam, és elég szar fizikai munkám van. Már egy órája mentem, és nagyon éhes voltam úgy hogy azt se tudtam hol vagyok. Azon filóztam hogy megegyem-e a kaját amit tesómnak szántam. Úgy voltam vele hogy nem, mert hazajutok kajálok. Aztán az egyik pillanatban azon kaptam magam hogy már egyet beleharaptam gondolván hogy majd máskor viszek neki. Így utólag jól döntöttem, ez volt a logikus. De ott akkor annyira fájt. De olyan éhes voltam hogy nem bírtam vele leállni, meg úgy voltam vele hogy már úgy sem számít, mert megharapva nem adhatom oda. Viszont nagyon fájt hogy ezt tettem, és teljesen ki voltam borulva a fáradtságtól meg a kétségbeeséstől, annyira hogy elkezdtem sírni. Lehet gáz, de ott sírva ettem kétségbeesetten 15 éves létemre. Úgy éreztem hogy tesómnak ártottam ezzel, mintha ellene fordultam volna a saját érdekemben.

Azóta persze rájöttem hogy ez hülyeség, de ott olyan fáradtan nagyon kiborultam.

Bocsi hogy hosszú lett :)