Ki az, akinek ha most el kellene költöznie akkor meg tudná tenni saját erőből és el tudná látni, tartani magát?

Én már megtettem, teljesen saját erőből. Igaz nem 20 évesen, hanem 25. 18 éves koromtól dolgoztam és gyűjtöttem. Sokszor volt 3 munkám is, de 2 rendszeresen, hogy minél több pénzt gyűjtsek.

De albérletbe szerintem ennél sokkal könnyebb és gyorsabb elmenni, ha valaki dolgozik.

Ha rossz lett volna otthon, én is azt választom. De nem kellett sietnem el otthonról, mert normális családom van.

Én egyedül élek és nagyjából el is tudom tartani magamat. Bár pont annyit keresek, hogy az éhenhaláshoz sok, az élethez kevés.

Nem hiszem, hogy el tudnék költözni onnan egy-két hónapon belül. Ahhoz új munkahelyet kéne találnom és nem annyira nagyon könnyű.

Azért nem 70 éveseknek ajánlják ezt.

Diákok ezrei dolgoznak suli mellett és laknak koliban vagy lakóközösségben úgy hogy el tudják teljesen tartani magukat. Ebből kiindulva ajánlják hogy egy keresőképes felnőtt ember is meg tudja oldani. Ha más nem, vannak bentlakásos munkalehetőségek itthon meg külföldön is (hajó, szálloda, bébiszitter stb...)

Csak ugye el kell dönteni mi a jobb: tanultam vmit és annál aljább munkát nem végzek, inkább éhenhalok és a szüleimnél szenvedek vagy elvállalok bármit ami jól fizet és megélek belőle és közben keresem tovább a nekem való melót, esetleg tanulok ha az kell.

Nemrég volt itt egy kérdező 7 éve diplomázott, minimálbért keres és az anyjánál lakik, de ha azt mertük ajánlani hogy tanuljon vagy válasszon más munkát egyből kiakadt, hogy de ő tanult már, nem fog többet meg nem hajlandó diplomás melónál alább adni. Most ilyen hozzáállással persze hogy az anyjánál fog besavanyodni a semmit se érő 20 éves diplomájával.

Meg a kedvencem, h ő nem fog idegenekkel összeköltözni, de az anyjával meg ott van naponta a konfliktus. Lehet ha egy korabeli lánnyal lakna két különálló szobában nem is foglalkozna vele és senki se szólna bele mit csinál. Vagy ha nem tetszik kereshetne másik lakótársat akivel meg kijön.