Mi történt velem, vagy ez nem is olyan fontos?

Óvoda óta imádtam rajzolni... bárhol, bármikor.. suliban, a füzet szélére, otthon a szabadidőmben...festettem, rajzoltam.. órákon át.

Aztán 1 éve valahogy megváltoztak a dolgok...de talán ez előbb is elkezdődött.

Egyre inkább a háttérbe szorítottam a dolgot. *majd befejezem később* ...ott hevertek a befejezetlen munkák a szekrény alján.

Most ott tartok, hogy szinte undorodok a dologtól. Húzok egy vonalat a lapon, *ez nekem nem megy. Nem vagyok benne jó*

Mindig is az volt az álmom hogy híres divattervező, grafikus vagy designer legyek. Bármi ami rajzzal kapcsolatos. Tavaly még a rajztanárom is ajánlotta hogy vegyem fel faktra a rajzot mert sokra vihetem még. Vajon mi lett velem?

Nem érdekel, szinte már semmi. Semmi amit régen szerettem. Persze az ember változik az évek során, de ilyen mértékben?

Barátnőm is szeret rajzolni, mindig mikor mutogatja a munkáit, furcsa érzés jár át. Irigység, amiért van kedve hozzá. Ha rajzoltam, boldog voltam, most már ez nem tud boldoggá tenni. Sőt. Rosszabb lesz. Van akivel történt már hasonló változás?