Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Ti nem szoktátok magatokat...

Ti nem szoktátok magatokat sz*rul érezni, a nálatok sokkal tehetségesebb, ügyesebb emberek miatt (például egy tehetségkutató műsorban)?

Figyelt kérdés

Ha például néztek valamilyen tehetségkutató műsort, amiben nagyon jó hangú énekesek vagy mondjuk akrobaták, táncosok szerepelnek vagy esetleg az olimpia idején, nem érzitek magatokat rosszul? Én mindig olyan bénának, egy senkinek érzem magam mert ilyenkor rádöbbenek, hogy tulajdonképpen nem értek semmihez. Nincsen jó hangom, hallásom, ritmusérzékem, kétballábas vagyok és tényleg nincsen semmilyen terület, amiben legalább egy picit jobb lennék mint az átlag, sőt, a legtöbb dologban mondhatni átlagon aluli vagyok. Én nem is arra gondolok, hogy valamiben kitűnő szeretnék lenni (mondjuk versenyszerűen űzni valamilyen tevékenységet és elismertnek lenni az adott területen belül) csak szimplán valamiben jól teljesíteni. Tudom, hogy ez nem egy szemvillanás alatt történik meg és ők sem úgy születtek, hogy már rögtön tudtak mindent, hanem komoly erőfeszítések, gyakorlás áll a hátterében. Nekem viszont még csak minimális érzékem sincsen semmihez. Akár járhatnék én táncórákra vagy sportegyesületekbe is, hogy megtanuljak táncolni vagy mondjuk kosarazni, de ennek elég kicsi a valószínűsége tekintve, hogy konkrétan a saját lábamba is képes vagyok megbotlani és ez még különösebb akadály pl. lépcső vagy egy gödör nélkül is gond nélkül sikerül egy teljesen sima, egyenletes terepen...Mondhatnám példának akár a zenét is mert sok lehetőség rejlik benne, de nem számomra mert még az általános iskolás ének órák is komoly gondot jelentettek számomra...

Van még ezzel hasonlóan más is? Ti hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket?

Az evidens, hogy önként ne hozzam magam ilyen helyzetekbe, de ez elkerülhetetlen, hogy a mindennapok során ne találkozzak össze ilyen emberekkel. Rengeteg ismerősöm van, akik valamilyen területen jeleskednek, nem tudom milyen díjakat kapnak meg ifjúsági olimpián vesznek részt és tudom, hogy csúnya dolog mert megérdemlik, megdolgoztak érte és nem is tőlük sajnálom, de valamiért mégis irigy vagyok rájuk valamilyen szinten.


2015. okt. 27. 16:55
 1/9 A kérdező kommentje:
Nyilván egyébként is tisztába vagyok a képességeimmel, tehát nem ilyenkor szembesülök vele, hogy "úristen, én nem tudok hátraszaltózni" vagy ilyesmi. :)
2015. okt. 27. 16:57
 2/9 anonim ***** válasza:
Egy kicsit én is rosszul érzem magam néha ilyenkor, de mindig arra gondolok, hogy pl. akik olimpián vesznek részt, általában már egészen kicsi gyerekkoruktól kezdve csinálják ezt, én meg most vagyok 17 éves, ennyi idősen már az is legalább egy évbe telne, hogy megtanuljak spárgázni és valószinüleg már ennyi idősen nem állok neki versenyszerűen sportolni meg naponta x órát edzeni csak azért, hogy legalább tizedannyit elérjek abban a sportágban, mint azok, akik évek óta csinálják ezt. Ha a szüleim kicsi koromtól kezdve engem is járattak volna mondjuk szertornázni vagy zongoraórákra vagy akárhová, én is ott lehetnék az olimpián vagy a tehetségkutatókban. Ez igaz bármelyik másik emberre is kb. Szóval szerintem nem kell rosszul érezned magad emiatt, csak más körülmények között nőttél fel, mint ők :)
2015. okt. 27. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
50%
Nagy rajongója vagyok ezeknek a műsoroknak, és mindegyiket nézem. Eddig még nem fordult olyan elő, hogy valaki jobban tudott volna nálam valamit. Ha lesz ilyen, ígérem, beszámolok az érzésről.
2015. okt. 27. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

Egyáltalán nem.

Énekelni nem szeretek, nem is érdekel, ugyanígy vagyok a hangszerekkel és a tánccal.

Viszont a sportot nagyon szeretem.

Nem hiszem, hogy bármelyikben is béna lennék, eddig amiket kipróbáltam akármilyen szinten, tök jól ment.


Akik tök profik, azok kis gyerek koruk óta ezt csinálják (nem maguktól akarták, nem ők maguk keresték meg az edzőre a pénzt), ha én is, Te is, vagy bárki másnak megadatna, vagy megadatott volna, hogy annyi lehetőséged legyen, mint akikről beszélsz, akkor nem gondolnál ilyeneket.


Miket próbáltál eddig ki, amikben kudarcot vallottál? Milyen hamar adtad fel?

2015. okt. 27. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:

Engem ez csak arra ösztönöz, hogy egy kis táncolásnál vagy éneklésnél többre vigyem, ezek az emberek mind elvesznek majd a süllyesztőben.

Mindenki arra büszke amire tud. Persze a nagy sztárok élete vonzó, de ezekből sosem lesz az.

2015. okt. 27. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
69%
Miért érezném magam szarul azért mert valaki jobban tud valamit nálam? Ha én magam is mondjuk úgy szeretnék énekelni mint XY, akkor nem irigykedni kezdenék, hanem tennék érte hogy hasonlóan jó legyek mint ő, akkor is ha jelenleg azt hiszem béna vagyok hozzá, ez hülyeség, meg lehet tanulni bármit, csak kell tenni is érte, nem is keveset. De én pont nem akarok énekelni, mert engem nem az érdekel hanem más dolgok, és ami engem érdekel abban én is nagyon jó vagyok, mivel minden nap azt csinálom.
2015. okt. 27. 18:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:
Nyilván, aki profi az nem pár éve csinálja hanem már gyerekkorában is ezzel foglalatoskodott. Nekem ez így mondhatni kimaradt az életemből, kisgyerekként is mindig olyan bénácska voltam mindenben ezért nem is nagyon jöttek szóba szakkörök vagy edzések. Az iskolában nem is szerettem pl. a tesi órákat, a tanulós tárgyakkal meg boldogultam, de nem voltam kimondottan jó tanuló. A szüleim meg nem erőltették. Aztán mikor szerettem volna én is belekezdeni valamibe akkor általában lebeszéltek róla, hogy az nem nekem való meg úgyse menne, nem élvezném stb. ezért nem próbáltam ki túl sok dolgot. A sportok nem igazán az én világom, de egy időben jártam lovagolni, de nem is élveztem annyira meg nem is ment túl jól, ellenben sok pénzbe került ezért abbahagytam. Jártam rajz-festészet különórára is, amit ugyan szerettem, de az oktató azt mondta, hogy járhatok és fizethetek neki az órákért ha szeretnék csak ő nem látja értelmét mert szerinte ezt nem nekem találták ki és inkább próbálkozzak inkább valami reál vonalon...Azóta meg nem csináltam semmi mást. Egyrészt azért zavar ez nagyon mert tényleg egy senkinek érzem magam, aki tulajdonképpen nem ért semmihez és akinek nincsen semmilyen haszna, "csak úgy van". Másrészt pedig nem is nagyon tudok mit kezdeni magammal, nincsen semmilyen hobbim, vagy bármilyen tevékenység, amiben örömömet lelem és ki tudok vele kapcsolódni vagy amiben sikerélményem lehet. Én szívesen belekezdenék új dolgokba mert hátha megtetszik, viszont itthon is folyton csak lebeszélnek mindenről és elveszik tőle a kedvem illetve én magam sem tudom, hogy mi az, ami érdekelne vagy mihez lenne kedvem. Ha valamit találnék magamnak akkor arra már lehetne építeni, fejlődni benne, tanulni, de én mindenhez túl kevésnek érzem magam és nem tudom, hogy mi az, amibe érdemes lenne belevágnom, már ha van egyáltalán olyan dolog.
2015. okt. 27. 19:14
 8/9 anonim ***** válasza:

Ismerős a dolog, hidd el :)

Ha manapság ilyet látok akkor az jut eszembe hogy milyen elképesztőek ezek az emberek! Elképesztőek mert bemutatják hogy az emberek milyen elképesztőek. Megmutatják hogy az emberiség milyen jó irányba fejlődik. Motivációt adhatnak másoknak hogy mindenki elérhesse a céljait. Ilyenkor mindig az ugrik be hogy ezek az elképesztő emberek bátrak voltak és mindig kitartottak. Olyan szeretnék lenni mint ők, hogy ha valamit szeretnék nem adom fel. Kicsit úgy érzem mikor valamikor megtorpanok hogy nem vagyok egyedül. Mert lehet hogy nem vagyunk egy helyen és időben, sőt még egymást se ismerjük, sokszor egy nyelvet se beszélünk, DE mind ugyanazért küzdünk! Az álmainkat akarjuk elérni, és jobbak lenni miközben élvezzük az odavezető utat. Ugyanazokba az akadályokba ütközünk, és mindenki ugyanúgy mondja magában hogy "Csak még egy kicsit! Akármennyire is fáj vagy unalmas vagy úgy érzem hogy nem megy... Még tovább!" És mikor így vagyok akkor úgy érzem hogy ők is megcsinálták akkor jogosan várhatják el tőlem hogy én is feszülésig mindent beleadjak, és ha így teszek akkor én is jogosan elvárhatom ezt azoktól akik bármiben nagyon elszeretnének érni valamit. Bátorítva érzem magam míg én is bátorítani szeretnék másokat hogy mindenki jobb legyen abba az irányban amiben szeretne, kortól hovatartozástól, nemtől bőrszíntől, vallástól és bármi ilyen hülyeségtől függetlenül. Ezért vagyunk emberek, és ezért elképesztőek az emberek! Ha valaki azt mondja hogy felesleges küzdened vagy bármit megpróbálnod hazudik.

Régen teljesen önbizalom hiányos voltam. Nagyon zavart többek között az amiket te is írtál. Még jobban rátett hogy kiskorom óta a mai napig itthonról mindenre azt kapom hogy hagyjam a fenébe mert úgyse sikerülhet. Órákig tudják mondani a megkeseredett szövegüket az emberek hogy NEKED miért nem fog sikerülni semmi. És tapasztalatból mondom hogy nem tudsz nekik bizonyítani. Mikor középiskola elején nagy nehezen erőt vettem magamon (lehet nehéz elképzelni, de az akkori lelki állapotomban és a majdnem 0 önbizalmammal nagyon nehéz volt). Elhatároztam hogy bebizonyítom hogy amit itthon nekem lehetetlennek mondtak. Megtanultam és bebizonyítottam hogy nem az. Akkor miután a saját szemükkel látták, de kicsit se változtattak a nézőpontjukon. Utána sokszor újrapróbáltam más dolgokkal. De a negatív embereket nehezen lehet meggyőzni, és ez az egy nekem még nem sikerült. Aztán jöttem rá egy kicsit tragikus esemény következtében hogy a dolgokkal amiket csináltam az volt a baj hogy bár élveztem őket a fő motiváció mégis csak a bizonyítás volt. Ott volt bennem a "na majd meglátjátok, én megmutatom" és ez szerintem nem jó. Az ember nem azért él hogy másoknak bizonyítson. Ha csinálsz valamit azt csináld azért mert te szeretnéd, és ne törődj mások véleményével. Ha sportolni szeretnél nem késő elkezdeni! Ha énekelni szeretnél nem késő elkezdeni! Akármit szeretnél nem késő elkezdeni! Csak ne azért csináld hogy majd megmutasd a világnak hogy milyen elképesztő vagy. Azért csináld mert szeretnéd! Miért? Azért mert ha ilyenről van szó akkor TE fontosabb vagy mint az egész világ! ÉS emlékezz hogy nem csak a cél a lényeg hanem az oda vezető út is :)

Ha motiváció kell gondolj arra hogy mennyien szenvednek ugyanazzal mint te! De nem adjuk fel! Te se add fel, mert hiszünk egymásban és magunkban. Ezért vagyunk emberek :)

https://www.youtube.com/watch?v=4BJJppdkqog

2015. okt. 27. 20:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Ritka bunkó rajztanárod volt. Ahelyett hogy elveszi az ember kedvét és elküldi inkább mindent meg kéne tennie hogy fejlődjön az ember. A rajz is tanulható. Egy logikát kell kitapasztalni amivel máshogy lát az ember, és a kéznek kell beidegződnie a technikákra amikkel visszaadhatod. Az ilyen bunkó rajztanárt pedig semmibe kell venni.
2015. okt. 27. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!