Temetésen fotózni?

Szerintem fura.

Engem nagyapám temetésére nem hívtak meg, helyette apám küldött egy halom fotót (?).A sír volt rajtuk, virágok, meg síró rokonaim. Szerintem ennek semmi értelme, én a szép emlékeket örökíteném meg inkább.

Első.. Te hány éves vagy?

A temetések 90%-án szoktak fotózni a hozzátartozók. S igen, előhivatják, sőt még be is rakják őket egy külön mappába.

Időnként visszanézik, de nem rakják ki fb-ra. Ez szimpla emlék. Szomorú emlék.

Ha hozzátartozó vagy akkor igen. Ha nem hozzátartozó, akkor kérni kell egy családtagot, hogy engedélyezze.

Teljesen természetes. Nem hiszem, hogy bármilyen kegyeletsértés lenne.

A fénykép arra való, hogy segítsen emlékezni.

Jó, és rossz dolgokra egyaránt.

Később , mikor egy hozzátartozó már trauma nélkül, jó szívvel tud visszaemlékezni az elveszített hozzátartozójára, jó nosztalgiázni, mert akkor , ott, nem biztos, hogy olyan lelkiállapotban volt, hogy mindenre emlékezzen.

Szerintem a fényképeknek, meg a fényképezésnek csak az utóbbi időben lett egy kicsit "negatív" társítása, mióta milliónyi fényképpel árasztják el a netet a kacsacsőrű emlősök, tükörből fényképezkedve.

De ez csak múló hóbort, és aki értelmesebb ennél a rétegnél, az fel tudja fogni, hogy a fényképezésnek mindig volt és lesz egy örök érvényű értéke.

Persze viselkedni minden helyzetben illik, láttam már hullával szelfiző idiótát, az nyilván nem normális dolog...

A #4-essel teljes mértékben egyet értek, ugyanaz jutott eszembe a válaszokat olvasva, 20-25 év alatti generációnak lehet, hogy furcsa, mert mára ledegradálták a fényképezést a fészbúkos gyökerek

De a világ "picit" több, mint a fészbúk, kicsit szét kell nézni, hogyan működik, és milyen értékek vannak benne!

"Szerintem ennek semmi értelme, én a szép emlékeket örökíteném meg inkább"

Szerinted.

Szerintem meg egy szomorú dolog is lehet szép.

Lehet szép egy utolsó búcsú.

Lehet szép emlék egy szerettünk emléke, akire képek formájában emlékszünk.

És nem hiszem, hogy az ember élete csupa játék és mese.

Persze, vidámabb dolog tengerparti nyaralásról nézegetni képeket, de az élet nem csak erről szól.

Aki csupán ennyit tud nézegetni, az mentálisan gyenge, és homokba dugja a fejét.

Az elmúlás ugyanúgy az élet része, egy utolsó búcsú, egy szép, szomorú szertartás pedig ugyanúgy az emlékeink része.

Csak ehhez fel kell nőni.

A temetés fotózás egy kicsit nekem is furcsa dolog, tőlem is távol áll és én sem szívesen csinálom, de ettől még szerves része sokak életének és egy fotós munkájának is. Ha lelkileg fel tudod dolgozni, bírod csinálni, illetve persze fel tudsz normálisan öltözni és képes vagy illendően viselkedni közben, akkor csináld. Ha úgy érzed, hogy ez nem neked való, kellemetlenül érzed, vagy másért úgy érzed, hogy nem neked való feladat, akkor viszont inkább ne vállald el.

Szerintem nem csak azért tartjuk furcsának, mert a fotózás leértékelődött, bár ebben is van valami. Szerintem sokkal inkább azért is, mert a halott és a halálhoz való viszonyulás is megváltozott a mai (modern?) korban.

Régebben otthon ápolták a haldoklót, akinek ott adták fel az utolsó kenetet, általában a saját ágyában halt meg, virrasztott mellette a család, a rokonság készítette fel a temetésre, a halál része volt az emberek életének, együtt éltek vele. Ma mindent egyre inkább kiszervezünk, és eltávolodunk tőle, egyre kevésbé része az életünknek. Kórházba küldjük a haldoklót, temetkezési vállalkozó intézi a temetést, stb.

Pár éve, amikor épp viszonylag sok temetésen fotóztam, ezek jutottak eszembe a témáról:

[link]