Milyen lehetőségei vannak egy fiatal párnak/házaspárnak ebben a mosatni anyagi helyzetben itthon? Akik hasonló helyzetben vannak, hogyan oldjátok/oldottátok meg hogy előrébb jussatok vagy változzon a helyzet?

Először is köszönöm, aki elolvassa.

Elnézést, kicsit hosszúra sikeredett.

Szomorúnak látom ezt a mosatni helyzetet...

Mi jelenleg albérletben lakunk, házasok vagyunk, egyetlen szerencsénk van, hogy a férjem az átlag felett keres és még az én fizetésem is jónak számít magyar viszonylatban , hiszen sokan minimálbér körül keresnek.

Mindkettőnknek van végzettsége és nyelvet is beszélünk.

Jelenleg fizetjük az albérletet és egy 10 éves használt autót tartunk fent, évente kb 3x el tudunk utazni pár napra pihenni. Félretenni hellyel közzel tudunk, néha sajnos beesik 1-1 hirtelen kiadás. Nem élünk nagy lábon, szülők sokszor csomagolnak nekünk kaját, hogy még ezzel tudjanak segíteni nekünk. Az a szerencsénk, hogy még tavaly költöztünk ebbe albérletbe és még viszonylag normálisa áron lakunk benne.

Nagyobb albérletbe nem tudunk menni (csak 1 fél szobával nagyobb kéne), mert annyira megemelkedtek az árak, hogy mellette szinte alig tudnánk félretenni. Szeretnénk saját lakást, de most kb ezt is esélytelennek látjuk, ha lesz is, akkor még jó sok év múlva, mert még az önerőre se jött össze elég pénz. Szeretnénk 1 gyereket mindenképpen és reméljük, hogy normálisan fel tudjuk majd nevelni.

Szomorú, de néha úgy érezzük, hogy öröklés vagy segítség nélkül esélytelen, hogy legyen saját lakásunk, bárhogy is igyekszünk, így is van Fundamentám, amit anyu fizet. Borzasztó, hogy az ember alig tud 1-ről a 2-re jutni. Szórakozni ritkán járunk el, étterembe is csak házassági évfordulókor meg néha szülinapkor, szóval évente max 3-4x. Szóval nem élünk nagy lábon, úgy gondoljuk ennyire nekünk is szükségünk van, hogy éljünk egy picit, hiszen még most vagyunk fiatalok, ezek az évek már soha nem jönnek vissza.

Mi ilyen helyzetben vagyunk, de látom, hogy sok fiatal még ennél is rosszabb helyzetben van, hogy albérletet sem tudnak fizetni és szülőknél kell lakniuk. Lakásról és gyerekről meg álmodni sem mernek.

Már próbálok nem rágörcsölni a dolgokra, majd lesz ami lesz. Tudunk, hogy időnk még van, mert fiatalok vagyunk, de már lassan szeretnénk kisbabát és ahhoz viszont nagyobb lakás kellene, de ugye egy nagyobb albérlet sokat elvinne, saját meg nem tudom mikor lesz. Nehéz helyzet sajnos, ez az első nehezebb időszakunk a férjemmel, egyetlen szerencsénk van, hogy a kapcsolatunk tökéletes és nagyon szeretjük egymást, így tudom, hogy kitartunk és ezt is majd átvészeljük valahogy.:)

Külföld is felvetődött már 1-2x, de egyikőnk sem tudná itt hagyni a családját, barátokat.

Bármilyen biztató tanácsot szívesen fogadok ezzel kapcsolatban.:)

27/n