Nekem miért nem jár soha a jóból?

Szia!

Sajnos tudom, hogy mit érzel. Mióta az exem szakított velem (2 éve) egyszerűen semmi sem jön össze. Vagy én nem felelek meg, vagy nekem nem felelnek meg (pedig már az elvárásaimból is lejjebb adtam, de így sem jön össze semmi). Ja és a barátaim közül szinte mindenki kapcsolatban van... Szóval tudom, hogy sovány vigasz, de nyugi nem csak te vagy ilyen szerencsétlen:DD

Üdv a Szerencsétlen Klubban :D

18/l

Forever alone. Best of életérzés :D

21F

Boldogság belülről fakad.

Ha boldog akarsz lenni, legyél. Segíthetek hozzáállást változtatni ami megadja ezt ha írsz.

Ez nem jár vagy nem. Élet tapasztalásról s ebből származó tapasztalatokból való fejlődésről szól.

Ha negatívra gondolsz, negatívat vonzol be s sugárzod magadnak, így nem fogja élet megadni lehetőségeket, ha nem változtatsz hozzáállásodon, gondolkodásmódodon, jobb ember legyél, ami boldogabbá is tesz.

Írj nyugodtan.

18 évesen még semmi nincs elveszve, jöhet jó is rossz is.

De magát az érzést megértem, nekem sem jutott 18 éves koromig semmi, aztán 1-2 tartósabb barátnőm volt, de azokból is csak szenvedés lett a végén. Szerintem ez a legrosszabb, mikor megtudod milyen az igazi boldogság, milyen együtt lenni valakivel, aztán eldobnak mint egy használt zsebkendőt.

Ráadásul 27 évesen úgy érzem hogy csőd az életem és mindenkit elveszítettem már magam körül. A családom távol van, heti 1x beszélünk, akkor is nagyjából azt érzem hogy ráznak lefelé, barátnőm nincs már vagy 2-3 éve, a barátságaim is inkább csak felszínes kapcsolatok, havi 1x ha megkeres valaki. Ha én keresem őket akkor is csak a nem érek rá, és a lerázás megy.

Az egész életem itthon üléssel telik, míg azt látom hogy mások a párjukkal vannak, akinek nincs az is ezerrel csajozik. A többség már házasságot, gyereket tervez, van akinek már több éves gyereke van.

De ettől függetlenül, lehet boldog az ember egyedül is, csak ki kell alakítani úgy az életet, hogy élvezze mások nélkül is. Mert tulajdonképpen annyi mindent lehet csinálni egyedül is. Az a baj, hogy belőlem legtöbbször az akaraterő hiányzik, hogy megtegyem az első lépést és elinduljak.

Borzasztóan ismerős a helyzeted.

Én is már úgy érzem, valamiért nem érdemlem meg. Nagyon magányos vagyok, és az is rosszul esik, hogy úgy tűnik, mindenki másnak olyan könnyen működik ez az egész, csak engem nem vesz észre senki. Az alapból is foglalt lányokra rámennek tízen egyszerre, rám életem 19 éve alatt senki. Kikerülnek, és mennek azokhoz, akiknek már rég van barátjuk. Mindemellé még faggatnak is állandóan, és értetlenül kérdezik, hogy hogyhogy nincs senkim. Nem értik, nem is érthetik, de csámcsognak rajta. Úgy néz ki, nekik jár, nekem nem, és akkor még egyet belém is rúgnak, amikor rákérdeznek és arról pletykálkodnak, hogy nekem még mindig nincs senkim. Közben meg fogalmuk sincs semmiről. Ugyanígy érzek, ahogy te. És tudom, hogy mennyire rossz, de fel a fejjel.