Volt már olyan valakinek, hogy örömet okozott valakinek (a tőle független) halála?

biztosan volt r mar ilyen.

Nem vagyok antiszoc, de elég nehéz eset vagyok azon a téren, hogy nehezen tudom elviselni a hülyéket, tudnék mondani pár embert, akinek a halála nem mondom feltétlen örömet okozna (lehet azt is), de kb. úgy reagálnám le, mintha valaki épp az időjárásról számolna be mondjuk.

Hát nekem bizony örömet okozott, amikor kinyírtak egy zsaroló maffiabandát, amelyik megpróbálta kiterjeszteni a hatáskörét arra a városra is, ahol lakom (de nem ezért végeztek velük). Megjegyzem, ezzel nem voltam egyedül, voltak, akik ezzel kapcsolatban örömükben még egy kis bulit is rendeztek. A rendőrség ugyanis tehetetlen volt velük szemben.

Halált nem szeretem. Az nem jó. Semmiképp sem tudna örömet okozni valaki halála. Mindenki ugyanolyan ember, mint én... esetleg beteg, vagy csak nem képes kezelni a lelki dolgait, agresszióban nyilvánul meg, akármi. Viszont ha meggyógyítjuk, megtanítjuk neki hogyan dolgozza fel az élet kegyetlenségeit, stb.., akkor ő is értékes ember lehet :) és én mindenkiben ezt a potenciált látom :)

4: naivság lvl99

Igen,a szüleim halála frenetikus,semmihez sem fogható,gyönyörű,megkönnyebbülő lelki felszabadulást okozott!Évtizedeken át szenvedtünk,rettegtünk tőlük,s halálukkor,mintha kő esett volna le a szívemről,lelkemről!Egyik testvérem sem rendült meg,egyik testvérem sem sajnálkozott. Egyszer hallottam egy megrázó riportot a rádióban,arról szólt,hogy egy fiatal lány megbénult autóbalesetből kifolyólag.A riporternek elmesélte a bénultságából kifolyólag adódó siralmas,kerekesszékbe kényszerült,nehézséges,gyötrelmes életét.S a végén sírós hangon-ma is a fülembe cseng- azt mondta: -,,Nekem nincs semmi bajom,nekem csak az a bajom,hogy apukám meghalt!" Akkor az én ,,apukám" még élt.S megdöbbenve ismételtem a mondatát,de másként.Az én mondatom így szólt: Nekem nincs semmi bajom,nekem csak az a bajom,hogy apukám él! Mára már szerencsére meghalt. Borzasztó dolgok ezek!!!!

Hát bizony, amikor a településünkön elvitte az ördög az egyik emblematikus bűnözőt, aki nagyon sokaknak okozott keserűséget tevékeny évei alatt - senkit nem hallottam sajnálkozni miatta. (Sőt!)

Akkor, amikor egy általam képviselt közösség képviselőjeként tévedésből/rosszhiszeműségbók ellenem irányított egy ügyvéd egy végrehajtást, amikor már régen nem voltam képviselő. Úgy csinálta/ták, hogy egyáltalán nem volt tudomásom az egész eljárásról. A végrehajtást nem lehetett leállítani. Nem a jog/a törvény mentett meg a lakásom kirámolásától/elárverezésétől, hanem az ügyvéd halála.

Van olyan ember, akinek Magyarországon a halála több millió ember örömét okozná. Köze van Felcsúthoz, Székesfehérvárhoz (ott született), de most Budapesten él.

Persze hogy van.Körülményektől függ,normális-e ha valaki örül a másik halálának. Pl:Tegyük fel,egy illető megerőszakolja majd megöli az édesanyád. Ez az ember később meghal,megtudod.Ha örülsz neki az természetes opció is lehet. De ha valaki mániákusan örömét leli mások halálában,az már pszichiátriai eset.