Miért van az, hogy a gyerekek nagyon szeretnének felnőtté válni aztán amikor felnőtté alakultak akkor gyerekek akarnak lenni?

Hát... kiskoromban mindig irigyeltem a felnőtteket. Gondoltam, nincs iskola, csak majd bejárok dolgozni, jól megfizetnek, lesz egy szép, tágas és nagy házam, és egy szerető, csinos feleségem, és kiskutyák játszadoznak majd a kertben és én leszek a világ legboldogabb embere. Asszem, nyugodtan ki is röhöghetném gyerekkori önmagam.

Szerintem a gyerekek egyszerűen még nem látják az élet árnyoldalait.

Mert folyton azt tapasztalják, hogy a felnőtteknek mindent szabad, van pénzük, azt csinálnak amit akarnak. A szüleik is mindig mondogatják nekik, hogy majd ha nagy leszel, csinálhatsz ezt meg azt. Aztán felnőnek és csalódnak.

Én gyerekkoromban szerettem volna felnőtt lenni, ennek elsősorban az volt az oka, hogy akkor már nem verhet a többi gyerek. Felnőttként nem szeretnék újra gyerek lenni, bőven elég volt az a sok szar év amíg mindenki belém taposott.

Én nagyon fel szerettem volna nőni, mert akkor végre nem "anyámék kenyerét eszem", azt csinálok amit akarok, oda megyek, ahová akarok, és úgy nézek ki, ahogy akarok.

Most, hogy felnőttem, már nem anyámék kenyerét eszem (és hihetetlen, de szeretem a munkám), azt csinálok, amit akarok, oda megyek, ahová akarok, és úgy nézek ki, ahogy akarok.

Most vagyok a legboldogabb! Sosem értem, miért szeretné magát valaki újból kiskorúsítani. Rendben, anya főzött rám, és nem kellett aggódnom a számlák miatt - ezzel most a gyerekkor összes előnyét fel is soroltam.