Az emberek miért felejtettek el, szeretni, adni, viszonozni, jót tenni a másikkal, önzetlennek lenni? Miért kell mindig a saját érdekeiket nézniük? Miért kell számítónak lenni?

Most mondhatnám azt, hogy evolúciós számítás, de te valószínűleg valami földhöz ragadtabb válaszra vagy kíváncsi.

Nos, nem minden ember egyforma így erre egységes válasz sincs.

Az én személyes válaszom az, hogy tudok szeretni, adni, viszonozni, jót tenni másokkal, és önzetlennek is lenni. Pontosan ahogy leírtad.

Első esetben és leginkább csak akkor, ha azt kiérdemlik. Én adok, ha kapok.

Vagy más esetben pont hogy azoknak, akik tőlem távol vannak és nem ismerem őket. Nem ismerhetem magukat a személyeket, az egyéneket, de nem is akarom. Én csak a körülöttük lévő helyzetet és a tetteket látom. Tőlük nem kapok semmit, de szeretném, hogy jobbá tegyem az életüket.

Értsd jól. Engem elborzasztanak az emberek, de magát az emberiséget szeretném megmenteni, jobbá tenni. Természetesen ebben az egyéneknek kell hogy változást hozzanak létre. Épp ezért nehéz nekem. Én nem akarom megismerni az embereket, mert az nyomaszt, terhel és fáraszt.

Egyszerűbb csak felfelé nézni egy célra és elfordítani az emberektől a fejünk.

Sokan viszont számítóak, mint leírtad. Róluk is van véleményem, de erről inkább az övékét hallgasd.

"Első esetben és leginkább csak akkor, ha azt kiérdemlik. Én adok, ha kapok."

Valószínűleg sokan gondolkodnak így és nem kezdi el senki az adást, mert mindenki csak arra vár hogy kapjon először.

Kérdező, az embereket nagyon nem fogod megváltoztatni, de a közvetlen környezetedben élőkkel szemben elkezdhetsz másként viselkedni és remélheted, hogy talán akkor ők is másként állnak hozzád.

Azért, mert ez az evolúció rendje. Ha a tigris megkérdezné az őzet, hogy megeheti-e, akkor a tigrisek valószínűleg kihalnának. Ezt ők nem akarják, ezért a saját érdekeiket nézve cselekszenek.

Most jön majd a "de mi emberek vagyunk..." duma. Igen. Azt'? Az ember is egy állatfaj. Ugyanolyan önző, mint a többi. Szeretni? Szeress enni, szaporodni, de ennyi. A többi nem számít. Ez az élet rendje.

Mikor ezmiatt buksz 3millió forintot és egy "barátot", meg suliban azmiatt voltál mindig lehúzva, mert te mindenkinek adtál mindenből, nem csak kajából, az utolsó szál cigidet is oda adtad másnak. És suli utan ők rajtad maradtak, hisz te azthitted a barátaid, aztán miután az egyik 3millió forinttal távozott, a többiek meg nem állnak meletted, rá döbbentél, hogy mindenkivel nem szabad kedvesnek lenned mert undorítóak az emberek.

Ui:

Tudom én is hülye voltam hogy adtam nekik mindig mindent és nem vettem észre, de ez azért volt mert kedves akartam lenni hozzájuk mind végig. Ez az ok amiért egy ismeretlent szavakkal vagy jószóval szánom meg, de a vagyonomból soha senkinek nem fogok adakozni. Adakozzon az aki dollármilliárdos.

Azért, mert sokminden csak úgy a s×e alá kerül egy ideje az emberek egy részének, sok dologért nem kell megszenvedni (lásd segélyezés régebben, vagy "nyögök egy kicsit és már beteg rokkant lehettem régen, de párhuzamban 1000-el fusiztam"), így kialakult sokaknál az "ez nekem jár", "én ezt megérdemlem, de más nem" modell.

Szerencsére nincs az országban háború, így sokaknál sajnos a küzdési stratégia - ami régen volt háborús időszakban - is megszűnt. Pedig akkor tudtak igazán szeretni, önzetlenek lenni egymással az emberek nagy többsége egymással, mert ők nem háborúzni, hanem élni akartak...