Nem vagyok benne biztos, hogy jó szakmát választottam. Szerintetek? Mennyire fogok tudni boldogulni?

Az egész ott kezdődött, hogy érettségi után foglalmam sem volt mihez kezdjek magammal.

Tantárgyak alapján próbáltam kiejteni a lehetőségeket, pl ha nem ment a matek, aminek köze van hozzá, azon nem is gondolkodtam.

Így maradtak a humáno dolgok, meg amit magolni kell pl biosz.

Akkor feljött, hogy legyek gyógytornász. Ez oké volt, de kellett egy alternatíva, ha nem sikerül.

Magyar-angol szak. Kezdtem gondolkodni,hogy külföldön a magyarral semmit se kezdek, az angol meg alap, szóval majd szakma nélkül fogok állni.Egy teljesen új nyelv megtanulására pedig nem éreztem képesnek magam.

Egészségügyi asszisztens? Sokáig rá voltam állva, hogy azért viszonylag jól keresnek, mindig szükség van rá stb, aztán egy csomó rosszat hallottam róla, és eszembe jutott,hogy az én érzékeny és törékeny lelkem nem bírná.

És akkor maradt másodiknak az óvó-tanító képző, ha nem jutok be gyógytornára.

Felvételik: Gyógytorna fizetéses, óvó-tanító államilag támogatott. Mindkettőt lázasan, erőtlenül csináltam meg, egy véletlen révén minden baj akkor jött rám, a hasmenéstől kezdve a mangulagyulladásig.(Mintha az egész testem ellenkezett volna ellene.)

Így az államis maradt, mivel nem tudtuk volna fizetni a másikat.

Azóta is agyalok, hogy jó döntés volt-e, és fogok-e valaha ezzel a szakmával bárhol is boldogulni?

Biztos jönnétek azzal a kérdéssel, hogy miért nem csinálok olyat, amit szeretek is? Nos, mert az ilyen általános szakmák közül egyik sem vonz.

Persze vannak dolgok, amiket szeretek csinálni, pl fotózni, amit hobbiból űzök is, rajzolni, sokszor álmodozok,hogy majd tetkókat is készíthetek, egyelőre maradok a hennánál...de hát ezekből nem élnék meg, tehát valamit muszáj csináljak.

Arra gondoltam,hogy ha esetleg óvónéni leszek mégis valahol, valamilyen szinten kiélhetem a kreativitásom, vagy legalábbis lesz mellette időm arra amit szeretek.

De, nem vagyok biztos benne...

Szerintetek?