Merre indulnátok a helyemben?
Az elmúlt fél év során minden amiért küzdöttem szertefoszlott.
Éveken át kitartóan küzdöttem azért, hogy legalább egy közepesen jól kereső állást találjak majd magamnak. Erömön felül teljesítettem minden téren, ám amikor a részjelentések elbírálása történik, rendre vezetési ellenállásba ütközök. Ebből eredően mára teljesen elidegenedtem a munkámtól és a karrierem megfeneklett illetve kiüresedett.
Ezzel párhuzamosan minden erőmet belefektettem egy kapcsolatba való hitbe és annak ellenére, hogy úgy érzem a világon mindent megtettem a lányért ez a dolog nem, hogy nem lett viszonozva, de végül porig lettem alázva. Mostmár rájöttem, hogy ez igy jobb, de még mindig nem tudtam elengedni a sérelmeket. Ennek köszönhetően úgy érzem, nem érdemes energiát fecölnöm bármilyen emberi kapcsolatba.
Végül, egészséges életvitelemet (futás, edzés, túrázás, sok zöldség, gyümölcs) pár szál cigi és heti-kétheti pár sör törte meg. Erre kb. két hónapja egy szombat este után másnap úgy keltem, hogy fájt egy testrészem. Hozzáteszem, 31 vagyok. Rá pár nappal este hidegrázás másnaptól egy hétig az ágyból sem tudtam felkelni, lázam volt, és mindenem fájt. Az orvos elküldött ultrahangra (az érintett szervet kihagyva) meg vérképet csináltatni. Nem találtak semmit, így azt mondta „magas vérnyomás”… Semmi gond, nyugodtan menjek a továbbképzésre külföldön, majd ha visszamentem folytatjuk… Most már tudom, hogy egyből szakorvoshoz kellett volna mennem.
Ki is jöttem, még van 3 hónap. Továbbra is sajog, ezért nem tudok a dolgomra koncentrálni mert mentálisan is terhel. Nagyon remélem valami jó kis rák.. Itt orvoshoz elmenni nem tudok, ha visszautazok Magyarországra, bukom a 4 éves projectet és így az állásomat is. Bár nézegetem vissza a repjegyekt, nagyon nehéz ezzel szembenézni.
Igy itt ülök a lakásomban és valahonnan próbálok motivációt meríteni. Azt látom, már egy ideje, hogy nem éri meg erőfeszítéseket tenni semmi érdekében. Látom ahogy „mások” napi doboz cigit elpöfékelve, heti 1-2 berugással, mekizgetve seggvakarva megkapják „a nőt” „az elismerést” és mindenfajta lebetegedés nélkül megvannak simán. Ezt persze mindenki a saját szintjén. Én (és még pár ilyen szerencsétlen mint én) tekerek ahogy sztem illik, ha valaki meg akar szerezni valamit de annyira nincs eredmény egyik téren se az életemnek, hogy csak egyre frusztráltabb és motiváltalanabb vagyok tőlük. Végül is minek törjem magam? A családom nagy része végig balhézták, itták, cigizték, zabálták az egész életüket és még az idősebbek is jobban érzik magukat mint én az elmúlt időszakban.
Sajnos nem tudok senkihez sem fordulni. A családom csak kivár mert nem értenek ezekhez a szakmai dolgokhoz az egészségügyi résznél pedig csak reménykednek. A barátok pedig egyelőre csak elviccelik, vagy "ne add fell" féle tanácsokkal látnak el.
válasza:Hülyeségre nincs gyógyír. Ha valami nem megy a munkahelyen miért erőlteted ugyanazt? Talán változtatni kéne a stratégián. Esetleg átképezni magad, nem pedig továbbképezni magad olyan szakmában, ami alapból sz*rul fizet.
A nők nagyon el lettek kényeztetve a mai világban, magasak voltak az elvárásaid. Egy nő minek küzdjön egy kapcsolatért, és egy sz*rul kereső férfiért, mikor széttárja a lábát és dőlnek a jelentkezők?
Ezt a betegség dolgot meg egy kicsit beképzeled. Berugtál és fájt valamid másnap? Aztán egy kis influenza. De te már beképzeled a rákot...
Ez az egész dolog, ahogy beállítod nevetséges: "minden szertefoszlott". Az élet nem habostorta, szakítások megesnek. Ettől még nem kell hipochondernek lenni.
válasza: válasza:Utolsó te miről beszélsz? Hol írtam, hogy én nem vagyok hibás? vagy hogy senki nem ért meg? DE, hagy legyen már egy kis világfájdalmam ha kidobott a csajom, elfolytják a karierlehetőségemet és még az egészsém is szärakodik. Izmos lehetsz mentálisan ha te ezeket egy helyből lekezeled, sajnos én nem vagyok az.
Első ezzel egyetértek 110%-ban kivéve ezt a hipohonderkedést. Nyilván emberi formát kéne öltenem megint csak szájbatenyerelt nehéz huszadjára is összeszedni magam, ha sehonan nem jön értelmes visszajelzés. Köszi a választ!
válasza:5: akármi jobb, mint belerúgva próbálni meg segíteni. Vagy a kérdező talán megköszönte a tanácsod? Nekem ne válaszolj, inkább a kérdező válaszára reagálj, ha még nem tetted meg.
-----------
Hozzászólva: Mit dolgozol? Alapból szereted, érdekelt? Én is megfontolnám az átképezést, amellett bevállalnék valami egyszerűbb munkát, amihez talán végzettség sem kell, hogy addig el tudjam magam tartani. A képzés ideje alatt lehetne ismerkedni is, akár barátilag. Mostani barátoknak meg - akik nem hiszik el - megmondanám, hogy tényleg nem vagyok jól. Persze másnaposság+influenza kombóból tényleg elég hipohonder rákban reménykedni. Aki meg "ne add fel" tanácsokkal lát el, az valszeg segíteni akar, csak nem tudja, hogyan. Mert őszintén: te mit mondanál a helyében?
Aztán keresnék valami hobbit, ami kikapcsolja az agyam és addig leereszthetek, többet jelent, mint gondolnád.
Ne érts félre, de a pontos foglalkozásomat szándékosan nem említettem, mert kevés van belőlünk.
Igen, szeretem amit csinálok régebben egész jó kis menedék volt a külvilág elől, pont ezért lehet tulságosan rá is specializálódtam. Egyébként adatsorokat elemzek, magyarázok, most jelenleg modszertanilag kéne továbbképződnöm.
Egyáltalán nem zárkózok el az átképzés elől, bár kezd már kicsit elegem lenni a tanulás intézményes módszereiből. Az irány is megvan már egy ideje, a pénz nem akadály. Csak ami feljön (a világfájdalom) minek kinlódjak azzal is...
Itt a kemény az lesz, hogy sok év munkáját illetve a reményeit kihajítsam az ablakon és előrökl kezdjek sokmindent.
válasza:Persze, megértem, gondoltam is rá.
Amúgy: nem lehet, hogy az egészséges életmód, sport - ami mind nagyon jó dolog alapból - ment kicsit az agyadra? Hogy nagyon pontosan be akartad tartani és kicsit túlzásba vitted, mert esetleg a kevésbé egészséges, de ritka jókat is megvontad magadtól?
Egyébként mit gondolsz, mi váltotta ki belőled ezt az egészet? A leírásodból elég hosszú folyamatnak tűnik. Egyébként ott, ahol vagy, miért nem tudsz orvoshoz menni? Nem jár mindenkinek (nincs valamilyen papírod)? Nem hinném, hogy ne beszélnéd a nyelvet, ezért nem értem.
A barátokra visszatérve, azzal is segíthetnél magadon, ha a "ne add fel!"-féle tanácsokat adó barátaid helyébe képzelnéd magad. Te mit mondanál?
Illetve, legalább az jó pont, ha szereted a munkádat. Legalább van valami, amit élvezhetsz csinálni, ha úgy van. Meg bár bem tudom pontosan, mi is az, de biztosan vannak ahhoz közelálló tevékenységek is, vagy van valami út előrébb vagy "oldalra" ami mentén elindulhatnál. És pl az új munkahelyeken is lehet ismerkedni szerintem :)
Egyébként nagyon józanon és rendesen válaszoltál... annyira köszönöm, és ne haragudj, nem rosszból írom, de jó olvasni hogy valaki átlátja a helyzetét és komolyan el is gondolkodik a változtatásokon. Szóval csak fel a fejjel, akármennyire is indokolatlannak tűnik, amit írok.
Nem gondolnám, hogy túlzásba vittem volna. bár nem te vagy az egyetlen aki ezt felveti. Nem tekintem magam "versenylónak" és csak úgy kajálok, mozgok ahogy nekem jól esik. Ilyen szempontból ezt nem kényszeresen teszem ha megkívánok pl egy tábla csokit vagy adott esetbe 12 üveg sört akkor lemennek mert úgy gondolom, hogy az egyensúly és a mérték a lényeg az élet minden területén.
Azért nem tudok elmenni, mert itt az ilyen jellegű szolgáltatások meglehetősen sokba kerülnek. Egy repjegy vonatjeggyel vissza Kelet-Magyarországra olcsóbban kijön mint itt csak a sima vizitdíj, aztán arra még a szakrendelési. Szal iszonyat drága.
Persze utak vannak a szakmán belűl. Az a valódi kérdés, hogy átmegyek egy nyugisabb leálló sávba ami helyhez köt és nem ilyen projekt alapú, vagy tényleg átképzem magam.
Ez az egész mitől jött ki? A betegség nem kizárt, tényleg lelki eredetű ami azért is kialakulhatott, hogy a többinél pedig ez dobta a gép. Elég stressszes az életem, de az elmult egy év sorra hozta azokat az ígéretes lehetsőégeket amelyekből végül is kudarc lett.
A normális válasz, és a tisztességes beszéd ha segítséget látom mögötte pedig a minimum. Én köszönöm a válaszaidat!
válasza:Erre még válaszolok, bár azt hiszem kezdek lassan kifogyni.
Lehet, hogy igazad van, végtére is te éled meg :) Azért jó, ha nem mentél át mániákusan 'egészséges' életmódba. Ettől függetlenül lehet, hogy akármi mással túlerőltetted magad, én fenntartanám a lehetőségét.
Azt a kérdést - "leállósáv" vagy átképezés - gondolom nyilván el tudod dönteni, de talán nem ártana az előbbi, ha csak egy kis időre is. Mi okozza a stresszt az életedben? Bocs, lehet, hogy buta kérdés - a kérdés leírásodban olvastam pár dolgot, amit indoknak tudok tartani. Igazából azt kell megszüntetni, bár nyilván nem könnyű dolog, és persze első sorban te látod át, milyen úton kéne elindulni, hogy nyugisabb életed legyen.
Ott ezek szerint másmilyen a "rendszer"? Mármint itthon ugye elmehetsz orvoshoz... De megértem, nem vagyok ebben jártas annyira. Sajnálom, hogy így van. De azért én a helyedben kicsit körbekérdeznék, hátha van másik orvos vagy valami megoldás arra, hogy ne legyen annyira borsos az ára.
Ha lelkieredetű, akkor azt (is) kezelni kell. Nem tudom hogy mekkora a probléma, tudod-e egyedül kezelni vagy sem, de szerintem ezt ne tedd félre amíg meg nem oldod, hogy később se térjen vissza :) Nem akarom neked is azonnal a pszichológust reklámozni, de valami megoldást mindenképpen keríteni kell, ami lényegében akármi építő jellegű dolog lehet. Érted ugye, miket zárok ki ezzel.
De azt hiszem sajnos lassan már csak üresen tudok fecsegni, mert kifogytam az ötletekből. Azért remélem, hogy minél hamarabb rendbe jössz teljesen és idővel biztosan jönnek majd beváló és jól profitáló lehetőségek is :)
Végül is úgyg döntöttem, hogy konzultálok a magyarországi orvosmmal e-mailben. Aztán ha azt tanácsolja, hogy hagyjak itt mindent, akkor megteszem.
Munka terén pedig lassítok, illetve átszervezem az egészet. Jó lesz a leálló sáv egy darabig legalábbis biztosan.
Leki eredetűt kellene csak igazán kezelni, mert odáig már eljutottam, hogy nagyjából ez az ami akarályoz. Sajnos, sokszor saját magam vagyok az életemben az akadályozó tényező. Ebbe már nem megyek bele, mert teljesen fölösleges lenne. Valszeg sokmindenen túl kéne már lépnem.
Köszönöm a válaszaidat ismét. Sokat segítettek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!