Gyűlölöm a családomat, és azt az embert akivé tesznek, anyám az előbb k-rvázott le, mit tegyek?

Az anyám bejött az előbb ordítani és "te taknyos kis k-rva" kifejezést használta, de ez semmi ahhoz képest amit mondani szokott rám. Egész életében gyűlölt, nagyon kis koromban meg akart késelni engem meg a húgomat is, többször is megvert, terrorizált, olyan technikával fejezte ki a dühét, hogy a hajamtól fogva felemelt és rángatott, én meg üvöltöttem a fájdalomtól de nem érdekelte. Apám egy papucs, mindig anyám volt a főnök. Elmebeteg. Csapkodja az ajtókat egész nap, kiabálva beszél, és egész nap csak takarít. Semmi mást nem csinál. Az életének a 90%-át a háztartás tölti be, semmi sem érdekli. Olyan szinten rendmániás ami már OCD kategória, a házunk olyan mint egy múzeum tele csöves értelmetlen kacatokkal, ő maga úgy néz ki mint egy paraszt. Igénytelen, nem ad magára és lenéz másokat. Semmit se csinál, nincs hobbija nincs akaratereje semmire, csak tesped a tv előtt, gyűlölöm!!! Nincs munkahelye évtizedek óta, semmije sincs, buta és beszűkült, nem tudok semmit se tenni, próbáltam, de nem lehet megváltoztatni!!! Így fogja leélni az egészét életét, semmilyen inger nem éri, teljesen korlátolt a gondolkodása és nem lehet tenni semmit. Óriási színész, hatalmas színjátszma amit ez a család előad mások előtt, nővéremék meg minden rokon előtt, undorító... A tavalyi karácsonyunkat leszarták, összesen két kaja volt, most meg annyira készülnek hogy már vettek ilyen fénydekorációkat is, de vagy 4-et, meg étkészletet csak azért mert jönnek haza nővéremék. Anyám csak azt tartja valamire aki elért valamit, példaként nővérem. Ezért színészkedik előtte. De ő egy semmi, egy nulla, egy utolsó szánalmas ember, nem képes még dolgozni se, csak nézi ahogy apám szenved. Ember az ilyen? Milyen család ez? Nagyon ideges vagyok, nem tudok lenyugodni, egyszerűen rühellem, gyűlölöm. 20 éves vagyok, már pár hónapja majdnem úgy voltam vele, hogy végleg elköltözök, de úgy döntöttem hogy maradok még egy pár hónapot. Nyár elejéig kell kibírnom. De nem bírom. Én is átveszem akarva akaratlanul ezt a beszűkült lassú, ingerszegény világnézetet borzasztó hatással van rám, a világképük ferde, nem úgy látják a dolgokat ahogy vannak, hanem ahogy akarják, ezért látják tökéletesnek magukat. Képtelenek reálisan gondolkodni. Engem is egy darab sz*rnak látnak és ez tönkreteszi az önképemet egyre jobban. Egy mentálisan sérült ember nevelt fel! Egy beteg ember!!!! Szociális fóbiám van, akaraterőm nincs, ezen próbálok változtatni, semmit se láttam egész életemben csak a semmittevést és a céltalanságot. Mit tegyek? Nem bírom. Gyűlölöm.