Nektek jól esik az, ha menő képeket posztoltok facebookra?
Például külföldön vagytok egy menő helyen, és képet posztoltok ki, különböző testbeszéddel és arcmimikai játékkal megfűszerezve.
Ilyenkor mit éreztek? Többnek érzitek -e magatokat? Minél több a lájk, annál többet érek? És ha megosztják, akkor még többet? Ezek növelik az önbizalmamat? Hogy én is érek valamit? Ezentúl akkor máshogy fognak rám nézni az emberek? És mi van, aki nem látja a képemet?
Csak azért kérdem, mert én még egy képet sem posztoltam facebookra. De most jövőhéten utazunk el, és most szeretnék egy menő képet felrakni. Megmutatni, hogy milyen jó vagyok. Hogy mennyire tehetséges vagyok. Hogy mennyire sajnálhatja az az ember, aki nem a barátom.
Nos?
válasza:Ennél már csak azokat bírom jobban, akik kiposztolják, hogy hol vannak épp külföldön. A betőrök meg likeolják ezt :D
Én soha semmit nem posztolok ki facere, ilyen jellegűt, de mást sem igazán. Max havonta 1-2 dolgot, ami fontosabb nekem. Szóval nem tudok nyilatkozni. Arra gondolok, hogy az ilyen posztgépek nagyon magányos emberek, akik folyamatos visszajelzésre várnak másoktól, hogy enyhítsák a fájdalmukat, magányukat. Szard telibe a facebookot és élj a valóságban az arckönyv nélkül, ahogy én is teszem. :) Az egész egy nagy kamu. Mindenki marketingeli magát rajta, de a valósághoz aligha köze van.
Ez a kérdés nem komoly, csak szatíra, és az csak egy példa.
De amúgy abba belegondoltatok, hogy ez csak az online térben zajlik és ott van jelentősége?
Mert aki ismeri az illetőt (tehát az ismerősei), az úgy is tudja nagyjából, hogy mi a helyzet. Ha meg van egy illető, aki nem ismeri az adott emberünket, de rá akar keresni, akkor ugyebár azt látja, amit az illető láttatni szeretne vele. De mivel nem is ismeri, így egy hamis képe alakul ki róla. Amint megismeri, ez a hamis kép eloszlik. De igazából ez pont arról az illetőről szól, tehát önmagáról, hogy többnek érezze magát.
válasza: válasza: válasza:Én is kb szökő évente posztolok. Viszont volt olyan alkalom amikor ténylegesen jól esett kitenni a képet. Két ilyen volt, egyiket se lőttem. Tudni kell hogy alapvetően nem én vagyok a legfotogénebb ember aki szembe jön veled az utcán. De ezeket a képeket mások lőtték rólam és mindenféle dicsekvés nélkül állíthatom hogy elég jól sikerültek. Az első az volt mikor életem első komoly fellépésére azt az elektromos gitárt vittem amit egy nagyon kedves gyermekkori barátommal csinálgattunk fél évig minden egyes nap. Jó kép is lett, és látszott rajta a sok munkám szóval gondoltam miért ne?
A másik pedig sportban volt, és azt egy profi fotós lőtte. Ugyanezzel a barátommal mentünk küzdelem nemzetközi bajnokságra. Annak idején együtt kezdtük, azóta más egyesületben vagyunk, de állandóan rivalizálunk. És mindketten bejutottunk a döntőbe, így egymással kellett megküzdenünk. Ez nekem emiatt egy különleges meccs volt amit nagyon élveztem. Ellene nem akartam alul teljesíteni. az se zavart volna ha kikapok, csak jó meccs legyen. Végül utolsó másodpercben egyenlítettem és nyertem. Nekem körülbelül filmszerű élmény volt. Mindketten utána elköszöntünk a saját egyesületünktől és beültünk a közeli McDonaldsba kajálni mielőtt apám jött értünk. Nagyon sokat jelentett nekem az a nap, hiszen éveket készültem arra is. És tökéletesen alakult. Emellett egy profi fotós nagyon jó képet lőtt rólunk amit büszkén vállalhattam fel mindenki előtt.
Nem felvágásból, de néha jól esik megmutatni másoknak hogyha elértél valamit. Természetesen ettől nem lesz kevesebb aki nem tesz ki semmit. De én azokat se utálom akik minden percüket kiteszik. Ha élvezik és van rá igény akkor felőlem nyugodtan elűzhetik íj módon az unalmukat. Ha idegesít akkor egyszerűen rányomok hogy ne hozza fel nekem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!