Könnyebb negatívnak lenni, mint vidáman szemlélni a dolgok folyását? Erősebb jellem szükséges ahhoz, hogy elmondhassam magamról: boldog ember vagyok?

Ahhoz mindenképp erős jellemnek kell lenned, hogy boldog embernek mondhasd magad. És igen, többnyire a negatív a könnyebb út, mert a kihívással szembeni lemondást jelenti. De ez relatív.

Nincs azzal gond, ha valaki negatívan áll egyes eseményekhez vagy feladatokhoz, van amikor az a helyes út...kb mint az Igenember c. filmben :D

Csak meg kell találni az egyensúlyt és az lesz a megoldás ahhoz, hogy boldog ember légy.

Én pont fordítva látom.

Rengeteg olyan ember él a környezetemben, aki eldönti, hogy márpedig minden tökéletes, ha te calamit kritizálsz, akkor pesszimista vagy, mert lám, ő minden ellenére hű de nagyon boldog. Kvázi homokba dugják a fejüket. Képzeld el, hogy ülsz egy nagy medencényi ürülékben, még hullámzik is, de te ahelyett, hogy kimásznál és lezuhanyoznál, vígan úszkálsz benne, és azt állítod, hogy az nem is ürülék, hanem strand.

Ezek az emberek is betegek lesznek (mentálisan vagy fizikailag), mikor már nem bírják tovább.

Az, hogy boldognak mondhasd magad, rengeteg munkával jár. Szerintem remek, hogy te legalább felismerted, mi a problémád, és nem internetes konyhapszichológiával, Oravecz-boldogéserősvagyok-Coelhoval, vagy szükségtelen baromságok vásárlásával kezeled a helyzetet.