Meghalni egy nemes ügyért vagy élni egy romlott világban a nagyobb bátorság?

Na igen. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét, s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki? :)

Véleményem szerint a halált választani egy ügyért vall nagyobb bátorságra.

Valóban függ attól is hogy mennyire romlott az a világ, és hogy az illető környezete ismerősei mennyire tolerálják.

Nyilván hamarabb fog valaki fegyvert és választja inkább a biztos halált, 1) 2)

1)...ha az ismerőseitől folyamatosan azt hallja hogy mennyire ...x@r, mocskos, szemét...ez a világ, fel kellene lázadni stb...

Akkor ez bátorság? Vagy cukkolás kérdése?

2) vagy...ha valóban annyira romlott hogy az már az elviselhetőségen túl megy

pl : Észak Korea jó példa lenne, de ott is inkább a disszidálást választják, miközben persze ezzel az életüket kockáztatják.

Az előbbinél még ez is nagyobb bátorság! Végülis a halál torkából menekülsz meg ha sikerrel jársz, vagy úgy is mondhatnánk a halállal dacolsz. Még ha ez az ügy nem is annyira nemes, pusztán a saját és családod jobb élete és halála a tétje.

Szóval igen szerintem is a meghalni egy nemes ügyért nagyobb bátorság! Mint tűrni!

Tűrni nem bátorság kérdése!

Kinek mi.

Brokkolit enni rosszabb vagy borsófőzeléket? Nekem az előbbit, a tesómnak viszont az utóbbit.

A természettudomány a könnyebb az iskolában vagy a művészetek? Én bölcsészetben vagyok jobb, a párom viszont vegyész, amiben én nagyon rossz lennék.

Mivel mindenki másmilyen személyiség, mindenki mást talál könnyebbnek/nehezebbnek. Az élet minden területén így van.

Mi a bátorság? A félelem hiánya? Azt hiszem nem erről van szó. A bátor ember is fél. Csak a különbség az, hogy a bátor ember a megfelelő dologtól fél. Aki bátran harcol a csatában, az attól fél, hogy amennyiben távol marad a csatától, passzív marad, elmenekül, akkor azzal a tudattal kell élnie, hogy bár lett volna lehetősége változtatni a világ sorsán mégsem tette meg.

Aki bátran meghal egy nemes ügyért, az attól fél, hogy a passzivitásával a nemes ügy elveszik, a világ igazságtalanabbá válik. Ez egy nemes félelem, a félelem alapját az igazságtalanságtól való félelem adja, így ez egy altruista szemlélet. Ezt általában értékelni szoktuk másokban.

Aki él egy romlott világban, az attól fél, hogy az ő személyes léte megszűnik. Ez egy egóból származó félelem, az illető a saját életét, egóját a nálánál magasabb eszmék, ideák, az igazságosság fölé helyezni. Ő az, akinek például „drágább rongy élete, mint a haza becsülete”. Így ez egy önző szemlélet. Ezt általában nem szoktuk igazán értékelni másokban.

Kit tartunk bátornak? Dugovics Tituszt – nem mint valós, történelmi alakot, hanem mint szimbolikus, mitikus alakot –, aki feláldozta a győzelemért az életét? Vagy az árulót, aki hogy mentse a saját bőrét, szabad elvonulás, esetleg némi pénz fejében átadott egy várat az ellenségnek? Azt hiszem ez nem kérdés.

Persze a dolog megítélése attól is függ, hogy valóban nemes ügyről van-e szó, illetve hogy az illető önfeláldozása valóban megmenti-e azt a nemes ügyet, amiért történik. Ha nem, akkor az önfeláldozás már lehet felesleges, így kerülendő.