Mit lehet tenni, ha életed eddigi legnehezebb helyzetében nem ért meg senki?

Beilleszkedési gondok, kishitűség és nem a legszerencsésebb döntések miatt nagyon sokszor voltam szomorú, frusztrált, szinte már-már depressziós, stresszes, minden. Féltem, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni mindenben, hogy buta vagyok, nekem ez nem megy, az nem megy....

Jóval pozitívabb vagyok most ehhez képest. Jóval harcosabb vagyok.

Viszont életem legnehezebb időszaka ért utol.

Plátói szerelem-szerű helyzetben vagyok.

Aki a legtöbbet jelentett nekem családtag, és mindig mindent elmondtam neki, elhunyt. Hónapokig ápoltam, egyre rosszabbul és zavartabb lett, majd elment.

Sokat dolgozom, monoton munka, most túlóra-időszak van, amivel él is az ember, kell a pénz.

Anyagilag... sok befektetésem és egyéb kiadásom volt, tartozik is nekem valaki, ezért leégtem, áprilisban nem tudom, miből eszem majd!

Munka mellett tanulok, hogy jobb munkahelyem legyen, kevésbé monoton munka, jobb fizetés. Most pár hónap "szenvedés", hogy utána jobb legyen.

Ezen kívül említett rokon halála miatt saját lábra kellett állni, totál önálló életet kezdeni, hivatalos ügyekkel, villanyszámlával, gázszámlával, ügyintézéssel és mindennel...

Az emberek nem hallgatnak meg. Vagy hurráoptimista, nem érti meg, ha fáradt vagyok, ha panaszkodnék - közben ő évek óta végez egy 3,5 éves szakot és semmit se tett le az asztalra, a szülei támogatják mindenben. Vagy látványosan unják, ha beszélnék, vagy közbeszólnak és a saját gondjukat ecsetelik, szavamba vágva.

Mióta azt a szerettemet ápoltam, azóta egy darab másfél órás panaszkodásom volt, senkinek nem sírhattam el magam. Nincs rokon, aki alkalmas, nincs párom, nincs olyan barátom. Két dolog kellene: kiadós alvás és kiadós sírás. Mindkettőből több napnyi.