Elmenjek Semmelweis egyetemre épolónak ha félek a stresszes helyzetektől?

Szerintem elmúlik, legalább is nekem elmúlt.

Mikor még fiatalabb voltam, bepánikoltam, leblokkoltam ha egy családtagom rosszul lett. Volt, hogy az egyik nagybátyám epilepsziás rohamot kapott, én meg kirohantam a helyiségből szólni a többieknek, de még megszólalni sem bírtam, csak remegtem, és hebegtem.

Aztán jóval később rákényszerültem, hogy a párom nagymamáját kellett ápolnom, és annyira bele jöttem, hogy már végül semmi nem tudott meglepni. Megtanultam higgadtan kezelni a helyzetet, és csak a segítségnyújtás volt a szemem előtt, tudtam mit kell tennem mindenféle kétségbeesés nélkül. Fontos volt, hogy bíztam is magamban. Féltem a pelenkázástól is, másik ember ürülékétől, de egy idő után az is természetes lett. Főleg miután rájöttem, hogyan tudom a lehető legkönnyebben rendbe tenni. Veled meg ezt meg is tanítják. Nekem sok mindenre magamtól kellett rájönnöm. Hidd el, megerősített, néha azt érzem bármire képes vagyok már. Szóval mit veszítesz, ha megpróbálod?

Szerintem ápolónak csak mazohisták mennek. 12 órás műszak, szar, fizikai meló, bunkó orvosok, betegek, pocsék fizetés.

Felelősséged egyébként annyi van, hogyha a beteg rosszul van szólsz az orvosnak.