Normális, ha már az öngyilkosság is eszembe jutott?

Németorszàgban élünk a férjemmel màr elèg règóta. Eleinte imàdtam itt lenni, mindkettőnknek van àllàsa, anyagilag minden oké, idővel meg csak mèg jobb lenne (ha nem csődöl be addig a vilàggazdasàg).

Én szegény csalàdból szàrmazom, most először engedhetem meg magamnak, hogy egyáltalán tanulhassak. Ràadàsul azt, amit kisgyerekkorom óta szerettem volna (idèn októberben kezdek).

Viszont amióta ez a rengeteg terrortàmadàs történik mindenütt (volt pár km-re tőlünk is màr sajnos, pont szerencsénk volt, h nem voltunk ott), azóta màr semminek nem tudok örülni.

Egyfolytàban rettegek, félek elhagyni a lakàst, pedig mi kisvàrosban èlünk (Münchenbe csak dolgozni jàrunk).

Most mondjuk nem vagyunk otthon, EU-n kívül nyaralunk, de így se tudok kikapcsolni, mert làtom a híreket.

Már felvetettem a pàromnak, költözzünk haza, vagy bárhovà máshovà, de szerinte sehol sem biztonsàgos, csak màskèpp veszèlyes (ahol nem terroristàk vannak, ott van màs baj).

Anyagilag nincsenek nagy igényeim, tehàt szegènyebb országban is ellennék, ha kapnék annyit a munkàmért, hogy legyen hol aludni meg mit enni, de szerinte ez hülyeség, pont azt akarjàk, hogy mindenki adja fel.

A legutolsó alkalommal màr az is eszembe jutott, hogy inkàbb leszek öngyilkos, minthogy a kezükre kerüljek.